Cikkgyűjtemények/Article collections

Az alábbi könyvek nem egy-egy elméleti probléma hosszabb vagy rövidebb kifejtését tartalmazzák, hanem egy adott időszakban írott cikkeimet. Ezek egy része kapcsolódik a demokrácia- és jogállam elméleteimhez, de azokat bizonyos szempontból más megvilágításba helyezik. De itt találhatók azok a cikkeim is, amelyeket a napi politikai események kapcsán fogalmaztam meg és adtam közre. A következőkben három ilyen könyvet mutatok be.


                         A MINDENNAPOK POLITIKÁJA

Ebben a könyvemben azokat az írásaimat szedtem egy csokorba, amelyeket az egyik közösségi honlapon adtam közre 2014. április 6-a és 2015. májusa között. Az I. részben rövid bejegyzések, a II. részben hosszabb lélegzetű tanulmányok olvashatók. Ennek a honlapnak az a működési rendje, hogy egy meghatározott idő elteltével törli a közzétett beszélgetéseket. Ilyen módon olyan helyzet állott volna elő, hogy az ide szánt írásaim elvesztek volna. Kellő előrelátással azonban ezeket mind elmentettem, egyrészt azért, hogy dokumentum legyen számomra, másrészt azért, hogy később elemezhessem a korábbi írásaimat. Most azonban a jobbakat és fontosabbakat egy könyvbe szedtem össze, hogy megőrizzem mások számára is. Ezek olyan elemzések, amelyek inkább a napi politikai eseményekre vonatkozó reakcióimat foglalják magukba. Itt a korábbiakkal ellentétben egyetlen zsinórmértékem volt: az addigra már kidolgozott és megjelent elméletem a demokráciáról. Mindent ezen elmélet tükrében vizsgálok és néha alkalmaznom kell a konkrét esetre is. Ilyen szempontból elméletileg számomra is előrelépést jelent, hiszen olyan területre is alkalmaznom kellett az elméletemet, amelyekre eddig nem került sor.

A borítója így néz ki:

Részlet a könyvből:

                                                  “Illiberális”

Közös barátunk, Bayer Zsolt, a Magyar Nemzet tegnapi számában egy terjedelmes cikket jelentetett meg Hat/het címmel. Ebben végeredményben Orbán Viktor tusványosi beszédét védi és magyarázza meg. Ez nem újdonság tőle, nóvum viszont az, hogy ebben a cikkben nagyon sok igazság, de nagyon sok csúsztatás is van. Nos, én az alábbiakban mindkettőről beszélni fogok, annak ellenére, hogy amivel egyetértek, azt úgy fogjátok majd értékelni, miszerint ismét elárultam a baloldalt. Azt már nem lehet elárulni,
mert a politikusaink korábban már megtették azzal, hogy a meg nem szerzet hatalmon marakodtak, aminek következtében sikerült a Fidesznek április 6-án ismét kétharmadot elérni.



Bayer ezzel kezdi: „ Az a liberális demokráciának csúfolt csődtömeg, amelyet az utolsó harminc évben összehoztatok, a végóráit éli. És ezt rajtatok, a liberális demokrácia és a szabad versenyes kapitalizmus Pangloss mesterein kívül már mindenki tudja. Már csak ti hiszitek és hirdetitek azt, hogy ez a létező világok legjobbika.” Ebben tökéletesen igaza van, annyi különbséggel, hogy nem a „liberális demokrácia”, hanem a liberális és a neoliberális politikai filozófia alapján felépített társadalomszervezés csődölt be. Ez utóbbi azért egészen más dolgot jelent, amit Bayernek tudnia kellene, ha már az ország politikai közvéleményének a formálására vállalkozik!


Korábban már vázoltam azt, hogy a liberális és a neoliberális gazdaságpolitika vezetett az 1929-32-es és a 2008-13-as nagy gazdasági világválságokhoz, s ez utóbbit nagyon megsínylette egész Európa. Olyan gazdaságok mentek volna csődbe, mint a P.I.G.S.
országok (Portugália, Olaszország, Görögország és Spanyolország), amelyek ha nem lettek volna az EU tagjai, akkor valóban a padlóra kerülhettek volna. Hála Merkel asszony kitartásának, kellő támogatással sikerült ezeket az országokat kihúzni a csávából. De éppen ez utóbbi gazdasági válság döbbenthette rá ismét az Unió politikusait arra, hogy a neoliberális gazdaságpolitika ma már tarthatatlan. Ennél egy sokkal jobban megtervezett, végrehajtott és szigorúan ellenőrzött gazdaságpolitikára van szükség. Ehhez pedig egy erős államra is szükség volna, aminek a víziója kifejezetten kedves álom Orbán Viktor számára. Nos, Orbán Viktor a tusványosi beszédében, ahogy azt már korábban is leírtam, ezt mondta ki. Ebben, hangsúlyozom, ebben mindenképpen igaza van.



De milyen alternatívát ígér Orbán Viktor? A „munkaalapú társadalom” általa megvalósítandó rémképét. Az igaz, hogy minden társadalom jóléte a munkán alapszik, ez így volt évezredeken keresztül is. Ebben sem mond újat. Az igazán új az, hogyan képzeli el ezt. Nos, erre Bayer úr válasza a következő: „A lényeg, hogy a világotok a végét járja. És vagytok olyan idióták, hogy erről nincs fogalmatok. Mert még Az ember tragédiáját sem ismeritek. De mi vagyunk annyira jók, kegyesek és liberálisok, hogy lesz helyetek az új világban is. Legfeljebb majd a hazudozást kell befejeznetek. Cserébe lehettek ti is szabadok, és ha dolgoztok, kaphattok enni. Coki.” Tehát a liberálisok és mindenki ebben az országban megélhet, ha dolgozik. De kik dolgozhatnak? Nyilván azok, akik a Fidesz holdudvarába tartoznak, a többiek viszont a munkanélküliek keserves kenyerét ehetik. Tehát egy olyan jövő előtt állunk, miszerint a Fidesz talpnyalói meggazdagodnak, míg akik nem állnak be a sorba, azok éhen pusztulhatnak. Más szóval, nem kell itt egy létező diktatúrát kiépíteni, nem is lehetne, mert az éhség diktatúrája fogja az embereket arra kényszeríteni, hogy Orbán Viktor vasallusaivá váljanak.

Magyarán: Orbán egy ténylegesen meglévő gazdasági problémát felhasználva fogja maga alá gyűrni az egész társadalmat és teszi hűséges kiszolgálójává. Ez ellen csak az ország elhagyásával lehet védekezni. Szép jövő előtt állsz, drága hazám, Magyarország!

 

                                     FARKASVONÍTÁS 1.

Ez a könyvem 2015 májusa óta és 2016. évben két ismert honlapon, az index.hu és a weebly.com megjelent írásaimat tartalmazza. Ezek közül több elolvasható ezen a honlapon is, ezért itt most külön nem adok közre részletet sem.

A borítója így néz ki:

                                                 FARKASVONÍTÁS 2.

Ez a könyvem a 2017. évben az index.hu honlapon megjelent írásaimat tartalmazza. Ezek közül is sok elolvasható ezen a honlapomon is, ezért most sem adok közre egyetlen részletet sem.

A borítója így néz ki:

  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.