Jogértelmezés

Ez a cikk szerves folytatása az előző kettőnek. Célja a jogértelmezés fogalmának megvilágításával azt bemutatni, hogy a hazai Alkotmánybíróságnak a legfontosabb demokráciaelméleti és jogfilozófiai kérdések értelmezésénél csak kevés hatásköre lehet. Elsőként nézzük meg azt, hogy a jogértelmezésre miért van szükség. Ezt maga a jog sajátossága követeli meg, hiszen minden egyes jogszabály a jogi esetek egy halmazára vonatkozik, tehát egy általános esetleírást tartalmaz. A bírók viszont minden egyes alkalommal konkrét jogi esettel találkoznak. Ilyenkor azonban a helyes ítélkezés azon áll vagy bukik, hogy a bíró a megfelelő jogi esetleírás alá képes-e foglalni az adott tényállást. Ez egy nagyon nehéz értelmi művelet, ami azonban sok hibához is vezethet.


Hans Kelsen a következőképpen írja le az értelmezés lényegét: „Az értelmezés olyan szellemi eljárás, amely a jogalkotás folyamatát elkíséri a magasabb foktól a magasabb által meghatározott alacsonyabb fok felé haladás során. Normális esetben törvény-értelmezéskor arra a kérdésre kell feleletet adnunk, hogy a törvény általános normájából, annak konkrét tényállásra történő alkalmazása során hogyan nyerjük a bírói ítéletet vagy a közigazgatási aktus megfelelő egyedi normáját.” A dolog lényege most számunkra az, hogy egy ilyen értelmi művelet során többféle megoldáshoz juthatunk, amiből minden
bírónak joga van arra, hogy az általa helyesnek vélt ítéletet alkossa meg. S itt van a kutya elásva, mert ebből a többféle értelmezésből egy ideológiailag elkötelezett bíró, vagy Alkotmánybíró a pártjának kedvező konkrét értelmezést fogja preferálni. Ezért írhattam én azt a korábbi cikkemben, hogy egy kellő összetételű Alkotmánybíróság az őt kiszolgáló hatalomnak képes olyan privilégiumokat adni, ami a korábbi alkotmányban (alaptörvényben) nem volt meg, amivel tulajdonképpen a fékek és ellensúlyok rendszerét rontja le. Tehát van annak jelentősége, hogy minden párttól független jogtudóst jelöljenek alkotmánybírónak, hiszen ezzel feltehetően biztosítani is lehet azt, hogy csak az alkotmány szellemiségét és a jogalkotó célját fogja figyelembe venni a jogszabály értelmezésekor, nem pedig azt a célszerűséget, ami az aktuális politikai küzdelem megkíván.

De, amint azt korábban is leírtam, az Európai Unióban lényegesen lecsökken a hazai Alkotmánybíróság hatásköre, mert a legfontosabb demokráciaelméleti és jogfilozófiai fogalmak, jogszabályok, normák értelmezését nem bízzák rájuk, mivel ez már az Unió hatáskörébe tartozik. Ezek között van például az, hogy az adott tagországban létezik-e a demokrácia, vagy a jogállam. Ilyen tartalmú vizsgálat volt hazánk ellen, és most helyezték kilátásba Lengyelország ellen is. A Tavares-jelentést, amely hazánkban vizsgálta a fentebb jelzett normákat, az Európai Parlament jóváhagyta, és ajánlásokat fogalmazott meg. Ez részükről egy súlyos taktikai hiba volt, mert az ajánlásokat nem köteles megfogadni és annak megfelelően tenni egyetlen tagállamnak sem. Orbán se tett semmit sem.


Az EP-nek viszont vannak olyan lehetőségei, amelyek kikényszeríthetik a kifogásolt problémák megszüntetését, de ezzel az EP érthetetlen módon nem élt. A hazai Alkotmánybíróság tehát a liberális demokrácia működése szempontjából legfontosabb fogalmak, normák értelmezésében nem illetékes, ami azt is jelenti, hogy adott estben ezt tényként kell elfogadnia. Magyarán: a liberális demokrácia léte és működése a hazai Alkotmánybíróság nélkül is biztosított. Az igazi kérdés így csupán az, hogy ezen belül Orbán Viktor milyen konkrét modellt valósít meg. Ez persze lehet olyan, ami a hatáskörének kiterjesztését vonhatja maga után, de látnunk kell azt, hogy ennek a határait is a Lisszaboni Szerződés és az EP szabhatja meg. Vagyis, ha oda egy független bírót tudna az MSZP jelölni, akkor semmit sem jelentene a legfontosabb probléma, a liberális demokrácia működtetése vonatkozásában. De legalább lenne egy független bíró közöttük, aki kifejthetné a különvéleményét egy adott probléma kapcsán!


A jelölés kérdése azonban felvet egy másik problémát is: miért baj az, hogy egy független alkotmánybíró legyen a Fideszes többségű Alkotmánybíróság között, amíg lehet több ellenzéki képviselő a szintén Fideszes többségű parlamentben? Én megmondom miért: a parlamenti jelenlét az ellenzéki pártoknak hoz pénzt, míg az alkotmánybírósági tagság esetén legfeljebb egy kiváló jogtudós kapna több pénzt és elismerést.

2016. 01. 23.