Nyílt társadalom

Ahogy közeledünk a 2018-as parlamenti választáshoz, úgy kezd eldurvulni a politikai közéletünk. A kormánynak a CEU , azaz a Közép-európai Egyetem működésével kapcsolatos kifogásaira meglehetősen indulatosan reagált Bokros Lajos, aki a Modern Magyarország párt elnöke. A súlyosan vádaskodó kirohanásából most csak egy részletet idézek: “Mi a nyitott társadalom hívei vagyunk, Ti pedig a zárt társadalomé. Ti illiberális nem demokraták vagytok, mi a szabadságelvű demokrácia elszánt hívei. Ti a gonosz hatalmát képviselitek és meggyalázzátok a keresztény vallást. Mi ünnepeljük az etnikai sokszínűséget és az egyenrangú kultúrák gyümölcsöző egymásra hatását. Ti egynemű etnikumot akartok és egysíkú kultúrát. Mi támogatjuk a nemzeti kisebbségeket, Ti már elárultátok a határon túli magyarokat is. Mi fogunk győzni”. Nem fogom részleteiben elemezni azt, hogy miért nem állják meg a helyüket sem elméletileg, sem gyakorlatilag a fenti idézet állításai, csupán a „nyílt társadalom” problémájával foglalkozom.


A „nyílt társadalom” fogalmával elsőként Henri Bergson (1859 – 1941): Az erkölcs és vallás két forrása című művében találkozunk. A filozófus megkülönböztetett statikus és dinamikus vallást. Osváth Judit erről így ír: „A nyitott erkölcs és a dinamikus vallás a misztikusokban mutatkozik meg leginkább, akiket Isten segítőtársainak nevez, ők ugyanannak a teremtő energiának, a szeretetnek, a hordozói. A szeretet és a teremtés tehát összefügg, mindkettő a nyitott erkölcs és a dinamikus vallás jellemzője. Az egyén – Bergson szerint – úgy válhat személlyé, ha a szeretet teremtő energiájának hatására belép a felfelé ívelő fejlődés-folyamat tartamába; ‘ahova’ ennek a fejlődésnek a mozgatói, a misztikusok mutatják az utat. Annál inkább válik személlyé az egyén, minél inkább egybeolvad az egyetemes Akarattal. Életlendületének forrása a Szeretet hívása, ‘dinamikus’ szeretetének célja pedig nem más, mint Isten, akiről a misztikusok belső fejlődése kifejezetten tanúskodik.” Ennek nyomán Bergson megkülönböztet nyílt és zárt társadalmakat, szerinte”a mai társadalom akkor lesz nyitottabb a párbeszédre, barátságra, testvériségre, ha a szellemi energia, a szeretet vonzása által átalakul. Az anyagi eredetű konfliktusoktól megtisztult társadalomban a gondolat teremtő ereje szabad ‘teret’ kapna, és eggyé válna a világegyetemet mozgató isteni szeretetenergiával. A nagyobb öntudat és szabadság birtokában az embereknek lehetőségük lenne az állandó nevelésre, a művészi alkotásra, a tudományos kutatás örömeire.” – idézi Osváth Judit.

Bergson végül arra a következtetésre jut, hogy: „ az emberiség jövője önmagától függ. Neki magának kell látnia, hogy akar-e tovább élni. Önmagától kell aztán megkérdeznie, hogy csupán élni akar, vagy ezen túl megtenni a szükséges erőfeszítést, hogy beteljesedjék a mi lázadó planétánkon is a világegyetem lényegi funkciója: vagyis, hogy isteneket gyártógépezet legyen”. Látható, hogy Bergson filozófiájában a nyílt társadalom fogalma még meglehetősen vallásos jelleget ölt, de az is nyilvánvaló, hogy nála ez már egy új típusú társadalmat jelent a régihez viszonyítva.


Egészen másként értelmezi a „nyílt társadalom” fogalmát Karl Popper (1902 – 1994), aki „The Open Society and Its Enemies” című 1945-ben megírt, de több kiadást megért művében részletesebben foglalkozott ezzel a problémával. Popper eredetileg Marx „historicizmusá”-nak kritikájából indul ki. Szerinte „Marx hite alapvetően a nyílt társadalomba vetett hit volt.” S bár elismeri az érdemeit, mégis Marx „hamis próféta volt….és felelős azért, hogy a gondolkodás historicista módszere pusztító befolyásra tett szert azok körében, akik támogatni akarják a nyílt társadalom ügyét” Popper szerint a „historicista” doktrína kérlelhetetlen szükségszerűséggel fejlődik fokról fokra, és arra tanítja őket, hogy a személyes döntéseik egyáltalán nem számítanak és semmiért sem felelősek, pontosan ugyanúgy fosztja meg az individuumokat minden felelősségtől az a diktatúra, amit Marx javasol. Popper szerint: „Félresöpört minden mást, száműzve a higgadt és kritikai ítéletet és lerombolva azt a hitet, hogy értelmünket használva módunkban áll megváltoztatni a világot.”

A zárt társadalomból a nyílt társadalomba való átmenet a filozófus szerint az emberiségnek az egyik legnagyobb forradalma, amit eddig átélt. Ez az átmenet akkor zajlik le, amikor először ismerik el tudatosan, hogy a társadalmi intézményeket emberek alkották és ezeket az intézményeket olyan fogalmakkal mérik, hogy az alkalmas-e az emberi célok és szándékok megvalósítására. Egyszerűbben megfogalmazva: „…..a zárt társadalom akkor omlik össze, amikor a társadalmi rendet övező természetfölötti félelem utat nyit az aktív beavatkozás és a személyes és csoportérdekek tudatos érvényre juttatása előtt.” Popper még elemzi azt, hogy milyen okok vezettek ahhoz, hogy ez a fordulat létrejöhessen, de ez már a témánk szempontjából irreleváns. Fontos itt most az, hogy Popper a politikai rendszerek fejlődését két szakaszra bontja. Az egyik szakaszt zárt társadalomnak nevezi, mert ebben az időszakban a hatalom megszerzése és átszármaztatása egy természetfölötti lény akaratából történik meg, amit a politikai rendszerben élők megváltoztathatatlannak tekintenek, hogy úgy mondjam sorsszerű végzetüknek. Ezzel szemben a nyílt társadalmat az jellemzi, hogy az egyének már önmaguk alakíthatják a sorsukat és a politikai rendszert úgy formálják át, hogy az a céljaikat szolgálják. Világos az is, hogy Popper a zárt társadalomból a nyílt társadalomba való átmenetet a liberális demokráciák megjelenéséhez és általános elterjedéséhez köti.

Popper elméleténél, amely végül is a marxizmushoz hasonlóan szintén historicista jellegű, a zárt és a nyílt társadalom szembeállítása dominál. Ez az első probléma. A nagy kérdés most az, hogy ez a szembeállítás mennyiben indokolt, mennyire pontosan írja le a politikai rendszerek tényleges történelmi változásait? Annyi bizonyos, hogy a liberális demokráciák megjelenésével valóban új szakasz kezdődött az emberiség történelmében, ami egyúttal tökéletes leszámolást jelentett a múlttal, ezért ennek jelzése kétségtelenül indokolt volt. De ha csupán a zárt és a nyílt társadalmakat tekintenénk, akkor azonnal elsikkad az a fontos tény, hogy a politikai rendszerek fejlődtek, és a zárt társadalmakból a nyílt társadalmakba való átmenet éppen ennek a fejlődésnek volt köszönhető és csupán annak egyik állomása lehetett, de ez a fejlődés nem zárult le. Nyilván az is tekinthető fejlődésnek, hogy a zárt társadalmakból létezett átmenet a nyílt társadalmakba, de ez még mindig nem írja le pontosan a tényleges változásokat. A fejlődés elismerése ugyanis azt is jelenti, hogy a zárt társadalmak sem voltak azonosak, az egymás után következő zárt társadalmak között szintén kimutatható a fejlődés. Ez a tény pedig kétségtelenül használhatatlanná teszi Popper elméletét, de legalábbis megkérdőjelezi azt, hogy ez az elmélet alkalmas-e arra, hogy a politikai rendszerek fejlődésének valós folyamatát helyesen írja le. Marx a politikai rendszer főtípusokat ugyan pontosan írta le, de végső következtetésében arra jutott, hogy a fejlődés teleologikus, és ez a fejlődés egy ködösen megfogalmazott, inkább utópisztikus kommunizmushoz vezet. Ezzel szemben Popper csak azt állította, hogy a zárt társadalmakból létezik átmenet a nyílt társadalmakba, amelyeket a liberalizmus kiteljesedése jellemez. Arról semmit sem szólt, hogy ennek a liberalizmusnak vannak jól körvonalazható határai is.

Popper második elméleti tévedése az, hogy szerinte az egyén csupán elszenvedi a változásokat, a történelem uralkodik az egyénen és mintegy felsőbbrendű entitás szigorú elrendeléseként tekint arra. Már Marx is utalt arra, hogy a történelem formálásában az egyénnek tevékeny szerepe volt. Tehát nem igaz az sem Popper elméletéből, amit a zárt társadalmakról mondott, miszerint egy felsőbbrendűség miatti félelem dominálta volna az egyén politikai cselekvését, pontosabban a passzivitását. A politikai harc a liberális demokráciák megjelenése előtt is létezett, csak annak konkrét formái, tudatossága és módszerei lehettek különbözőek attól, amit ma a liberális demokráciákban tapasztalhatunk. A politikai tudatosság sem akkor keletkezett, amikor rájöttek arra, hogy mi magunk vagyunk a politikai rendszer megalkotói és irányítói, hanem eleve létezett, és a történelem során jelentősen fejlődött. E fejlődés nél-kül ma nem beszélhetnénk olyan politikai tudatosságról, amilyenről Popper beszélt.


Ennyi elméleti előkészület után térjünk vissza Bokros Lajos fentebb idézett kirohanására. A politikus szerint létezik ma hazánkban zárt és nyílt társadalom kiépítésére törekvő politikai csoportosulás. Önmagában az a feltételezés, hogy ilyen van ma Magyarországon, kétségessé teszi azt, hogy Bokros Lajos érti Popper elméletét a zárt és a nyílt társadalmakról. Ha ugyanis létezne zárt társadalom kialakítására törekvő politikai párt, akkor azt kell feltételeznünk, hogy sikerült elhitetni a választók sokaságával, hogy egy természetfeletti lény rendezi el a sorsunkat és annak alakításában nincs semmi szerepünk. Ha igaz lenne Bokros állítása, akkor miért van szükség egyáltalán választásokra is, hiszen a természetfeletti lény mindent elrendez és senkinek sincs felelőssége aziránt, hogy éppen melyik politikai párt van a hatalmon. Ha létezik zárt társadalom kialakítására való törekvés, akkor miért indulnak el a választásokon különböző pártok és versengenek a győzelemért, hiszen a végső eredmény úgysem az egyén választásán és felelősségén múlik. Ha létezne zárt társadalomra törekvő párt, akkor miért írta le Bokros Lajos a fentieket, hiszen neki sincs semmi reménye arra, hogy megváltoztassa a fennálló rendet.

Sokkal hihetőbb azonban az a felfogás, amely elismeri a politikai rendszerek fejlődését és minden mai európai politikai rendszert nyílt társadalomnak tekint. Ez utóbbit az indokolja, hogy ezekben a politikai rendszerekben világosan kimutatható a liberális demokráciák két legfontosabb elve, mégpedig a hatalommegosztás és a népszuverenitás elve. Az pedig, hogy a konkrét politikai rendszer modell koncepciók nem elégítik ki sem Bokros, sem más hatalomra törekvő ellenzéki politikus és párt igényeit, mert nem eléggé liberális, egészen más dolog, hiszen minden politikusnak és minden pártnak joga van arra, hogy a saját elképzelése szerint rendezze be a liberális demokráciáját. Az egyik modellben lehet több liberalizmus, a másikban kevesebb, de mindegyiknek meg kell felelnie a liberális demokráciák követelményeinek.

Ám az is elképzelhető, hogy Bokros egészen mást ért a „zárt társadalom” fogalmán, mégpedig egy autokráciát, vagy netán egy diktatúrát, ami szintén a nem eléggé liberális problémára vezethető vissza. Erre utal az, hogy az egyik interjúban a putyini liberális demokráciát nevezte autokráciának, és ehhez hasonította az orbáni politikai rendszert. Ha ez valóban így van, akkor az nem a popper-i „zárt társadalom” fogalma, hanem legfeljebb egy bokros-i „zárt társadalom” fogalom. Talán az autokráciában ténylegesen fellelhető túlzott hatalomkoncentráció és az ún. „illiberális” módszerek alkalmazása (egyes szabadságjogok durva megnyirbálása) vezethette a politikust ahhoz a tévképzethez, hogy az már a popper-i „zárt társadalom” lenne. A fentiek alapján nyilvánvaló azonban az, hogy Popper egészen mást értett a „zárt társadalom” fogalma alatt. De ha ez az opció sem fogadható el, akkor mi magyarázza azt, hogy Bokros Lajos az orbáni rendszert zárt társadalomnak és a balliberális ellenzék által javasolt rendszert nyílt társadalomnak nevezte el. Az ok egyszerű: az ilyen végletekig leegyszerűsített módon bemutatott szembenállás a hatalom és az ellenzék között sokkal jobban emészthető az egyszerű választó számára, mint egy terjengős elméleti magyarázat, amelyik ugyan a valóságot mutatná be, de nem érthető az egyszerű ember számára. Egy szavazáshoz egyébként sincs szükség arra, hogy pontosan tudják azt, hogy mi a zárt és mi a nyílt társadalom. Elég ha annyit ismernek, hogy kik a rossz fiúk és kik a jó fiúk és csak a jó fiúkra kell szavazni.

Régi igazság az, hogy ha kicsi vagy, akkor nagyot kell kiabálnod ahhoz, hogy észrevegyenek. A Modern Magyarország párt tagsága lehet úgy 50 fő, támogatóinak száma tart a nullához. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor érthető Bokros Lajos kirohanása a nagy semmi ellen. S ide már egy másik nulladék párt kell, mégpedig Juhász Péter pártja a füttykoncertjével és máris kész lehet a vásári cirkusz műsora.

2017. 04. 05.