Sajtószabadság

Nagy port vert fel a Pannon Lapok Társaságának (PLT) egyik újságjában megjelent Orbán Viktorral készített interjú meghamisításának ügye. Az alábbiak helyes értelmezése érdekében rögzítsük azt, hogy ez a lap a Fidesz érdekeltségi körébe tartozik, tehát tekinthetünk reá úgy is, mint a párt egyik szócsövére. Mindez azonban az én mondanivalómon semmit sem fog változtatni.


Történt, hogy az ügy kapcsán Juszt László régi tévés személyiség is hallatta a hangját. Emlékeztetett arra, hogy egy időben ő is elmondta a kritikáját egy Fideszes ügy kapcsán, mire fel a rendőrség házkutatást tartott nála, majd bilincsbe verve vitte a háza előtt álló kocsijához a rendőrségen történő előállításához. Az ott megjelent újságíróknak Juszt László azt mondotta, hogy: “Ez nem rólam szól, hanem a sajtószabadságról, holnap ti is jöhettek.” Ezzel nyilván arra célzott, hogy aki ebben a rendszerben kimondja az igazságot, azt letartóztatják, amivel a sajtószabadság megszűnik. Juszt
úr emlékeztetett még arra is, hogy az ügy kapcsán az SZDSZ „megmondó emberei” úgy jellemezték az esetet, miszerint „én egy nagyképű alak vagyok, aki úgy akarja magát fényezni, hogy azonosítja önmagát a sajtószabadsággal.” Az Olvasó tudhatja rólam, hogy kevés esetben vagyok egy véleményen a liberálisokkal, de most ebben a kérdésben nagyon is egyetértek velük.

Az egész probléma nyilván a sajtószabadság értelmezése körül forog, ami végül is a vélemény nyilvánítás alapjogához kapcsolódik. Eszerint minden embernek joga van ahhoz, hogy egy problémával kapcsolatban nyíltan kifejtse a véleményét. De ez az alapjog semmit sem mond arról, hogy ezt mikor, hol, milyen formában, milyen terjedelemben, stb. teheti meg az egyén. Csak annyit mond, hogy az egyénnek alanyi joga van ehhez, amihez a tárgyi jog csupán alapot adhat. De ez a pozitív jog azért nagyon fontos, mert lehet reá hivatkozni és számon lehet kérni annak érvényesülését az aktuális hatalomtól. Az egyes kormányok között csak annyi különbség lehet, hogy az alanyi jog gyakorlásában milyen módszereket biztosít, illetve enged meg, valamint ahhoz milyen eszközöket bocsát az egyének rendelkezésére. De a vélemény nyilvánítás szabadsága mindig adott volt, van és lesz, azt nem lehet félresöpörni, vagy lenullázni, legfeljebb annak körét lehet mesterséges úton szabályozni, hogy az milyen mértékben és milyen közeg számára lesz elérhető.


Az viszont semmiképpen sem követhető módszer, amit a PLTnél tettek az Orbán interjúval kapcsolatban, nevezetesen azt, hogy az interjú szövegébe írták bele a véleményüket. Ha ugyanis a szóban forgó alapjogot Orbán Viktorra is érvényesnek tekintjük, márpedig annak kell tekintenünk, akkor máris világos az, hogy neki is alanyi joga van a vélemény nyilvánításra. Más szavakkal: Orbán Viktornak is alanyi joga van ahhoz, hogy az általa elmondottak szó szerint jelenjenek meg a sajtóban. Ha tehát valaki ezt figyelmen kívül hagyja, akkor a kormányfő alapjogát sérti meg. A helyes megoldás természetesen azt lett volna, hogy egy külön publicisztikában fejtik ki a véleményüket az adott problémákról. Az viszont már nem demokráciaelméleti kérdés, hogy ezek után is ott dolgozhattak volna-e az ilyen újságírók. Az egy külön probléma, hogy az előbb leírtakat az újságíróknak is tudniuk kell, és egyik etikai normájuknak kell tekinteni ezt is. Ha tehát valaki ezt az erkölcsi normát megsérti, akkor azt valamilyen formában értésére kell adni. Az pedig, hogy ez a milyen formában és milyen tartalmú legyen, ugyancsak nem demokráciaelméleti kérdés. Emberileg én is megértem azt, hogy minden egyes újságírónak rosszul jött a kirúgása, de a felelősségre vonás mértékét mindig a tulajdonosnak, vagy az újság főszerkesztőjének kell meghatároznia. S ez is abszolút független a sajtószabadság, a vélemény nyilvánítás elméleti problémájától.

A sajtószabadság fogalmának értelmezéséhez tartozik továbbá az a kérdés is, hogy hol jelenjen, jelenhet meg az egyén véleménye. Sokan vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy a baloldali elkötelezettségű média beszűkülésével egy időben sérül a sajtószabadság is. Ez így nem igaz! Minden alapjog gyakorlásának vannak korlátai, amit minden történelmi korban és politikai rendszerben a politikai hatalom szabályozhat a politikai céljainak megfelelően. Például a választási, illetve a választhatósági szabadság alapjoga is csak akkor gyakorolható, amikor képviselők megválasztására nyílik lehetőség. Az aktuális hatalom megszabhatja azt, hogy az önkormányzati választások ne négy, hanem ötévenként történjenek, ami azt is jelenti, hogy az említett alapjogot is csak akkor lehet gyakorolni. Ugyanígy a vélemény nyilvánítás szabadsága is csak akkor gyakorolható, ha arra adottak a feltételek. Azt nem lehet megtenni, hogy egy újságban bárki szabadon gyakorolhassa az alapjogát, mert ahhoz a lapot tulajdonló, vagy szerkesztő személyek hozzájárulása is szükséges. Senki sem vonhatja kétségbe a tulajdonos, vagy a főszerkesztő azon jogát, hogy a lapját szabadon szerkeszthesse, tehát oda olyan írások kerülhessenek, amire ők engedélyt adtak. Ez megint a vélemény nyilvánítás alapjogához tartozik. Mindebből pedig az is következik, hogy bár a médiában tényleg Fideszes túlsúly van, de ez nem sérti meg a tárgyalt egyéni alapjogot, hiszen annak gyakorlására számtalan más lehetőség adódhat. Az már a baloldali és liberális ellenzék szerencsétlenkedésének, impotenciájának az eredménye, hogy ez a túlsúly korábban kialakulhatott, stabilizálódhatott és egyre növekedhetett.

Az előzőkből szintén logikailag következik az, hogy az egyes egyén alapjogának feltételezett csorbulása sem sértheti meg a vélemény nyilvánítás alapjogát. Vagyis amikor Juszt László azt
gondolta, illetve állította, hogy most a sajtószabadság az ő letartóztatásával megszűnt, akkor nagyot tévedett. A liberálisok helyesen mondották azt, hogy a sajtószabadság nem egyenlő Juszt Lászlóval. Ha megfigyeljük, akkor láthatjuk azt is, hogy Juszt László ténylegesen gyakorolhatta az alapjogát, és majd csak azt követően tartóztatták le. Az újságíró azonban nem mondta meg azt, hogy a rendőrség valójában miért is tartóztatta le. Lehet, hogy a cikke miatt, de éppúgy feltételezhetjük azt, hogy egyéb más ok miatt. De ez abszolút mindegy is, mert a letartóztatást követően a fentebb tárgyalt demokráciaelméleti kérdés kifejezetten büntetőügyi problémává alakult át, aminek a tárgyalása nem lehet a célunk.


De a sajtószabadság nem egyenlő a PLT-től kirúgott újságírókkal sem! Az ügyben érintett delikvensek azt kapták, amit egyéb más esetekben ilyenkor az egyszemélyi vezetőjük kimér a munkatársaira. Tehát itt is az a helyzet, mint Juszt László esetében, hogy a kirúgott újságírók végül is gyakorolhatták a vélemény nyilvánítási szabadságukat, de azt az egyszemélyi vezetőjük károsnak ítélte. De ez szintén nem demokráciaelméleti kérdés, hanem vezetéselméleti, munkajogi probléma. Végeredményben, bármennyire is fájhat ez a baloldali és liberális érzelmű embereknek, sem a PLT-nél történtek esetében, sem pedig Juszt László letartóztatásakor nem sérült a vélemény nyilvánítás szabadsága.

2017. 01. 04.