Jogegyenlőség

Amit eddigi írói munkásságom nyomán megtanultam, az az, hogy minden kimondott, vagy leírt szónak súlya van, mert azzal a közvéleményt kisebb, nagyobb mértékben befolyásolni lehet. Erre az egyszerű összefüggésre azonban Kovács Ákos énekes eddig vagy nem jött rá, vagy ha igen, akkor éppen megfeledkezett róla. A napokban a nőkről tett kijelentései legalábbis erre engednek következtetni.


Az énekes azt állította, hogy a nőknek nem feladata az, hogy annyi pénzt keressenek, mint a férfiak, és egyébként is a szülés a kötelességük. E kijelentés nyomán aztán olyan vihar kerekedett, hogy abból ismét a kormány és az ellenzék vitája alakulhatott ki. A Fidesz szerint Ákos kijelentése nem tekinthető másnak, mint egy vélemény nyilvánításnak, amihez mindenkinek joga van hazánkban. Az ellenzék azonban pontosan fordítva látja, mert szerinte a női nem hivatásának, a társadalomban elfoglalt helyének leminősítése történt meg. Mindkét érv alkalmas arra, hogy a két szekértábor újból összecsapjon, bizonygassa a maga igazát és megpróbáljon ebből minél több politikai hasznot kisajtolni. De arra semmiképpen sem jó, hogy a lényeget megmagyarázza.

Merthogy miről is van szó? A vélemény nyilvánítás szabadsága valóban az emberi szabadságjogok közé sorolható, az egyik alapjog az Unió jogrendjében. Ebben nyilvánvalóan igaza van a Fidesznek. Ugyanezzel párhuzamosan azonban figyelembe kell venni azt is, hogy szintén alapjognak tekintendő a jogegyenlőség, amit a társadalmi körülményekre áttranszformálva esélyegyenlőségnek nevezünk. Vagyis olyan társadalmi feladatnak, amit meg kell teremteni és folyamatosan fenn kell tartani. Márpedig az esélyegyenlőség azt is jelenti, hogy a nőknek is joga van ahhoz, hogy a férfiakéhoz hasonló bért, vagy fizetést kapjanak és velük hasonló elbírálás nyomán feljebb jussanak a szakmai ranglétrán. Az a kényszerpálya, hogy a nőknek adatott meg az a biológiai szerep, hogy ők legyenek a faji reprodukció kiteljesítői, nem rövidítheti meg a szabadságjogait. Ez a nőknek egy olyan adottsága, amit soha sem tudunk megváltoztatni, legfeljebb csak kompenzálni.


Az igazi kérdés most inkább az, hogy a fenti két alapjog közül melyiket tartsuk fontosabbnak. Nyilvánvaló szerintem az, hogy a jogegyenlőség az az alaptétel, amit fontosabbnak és meghatározóbbnak kell tekinteni a vélemény nyilvánítás alapjogához viszonyítva. A jogegyenlőség ugyanis az a rendező elv, ami alapján, és amiből következően a mai liberális demokráciák jogrendjét felépítik és működtetik. Minden egyéb alapjogot ennek kell alárendelni, illetve ebből kell levezetni, mert ha nem ezt tennénk, akkor magának a politikai rendszer főtípusnak, tehát a liberális demokrácia alapelvének mondanánk ellent. A jogegyenlőség alapelvéből pedig közvetlenül levezethető a vélemény nyilvánítás szabadsága is, hiszen ha létezik jogegyenlőség, akkor léteznie kell a vélemény nyilvánítás egyéni szabadságjogának, mint speciális szabadságjognak is minden ember számára. Mindez pedig azt jelenti, hogy bár mindenki mondhat véleményt bármiről, de ha ez nem egyezik a jogegyenlőség elvével, akkor nem a mai modern liberális demokráciák szellemiségének, vagy más szóval értékrendjének megfelelően nyilatkozik meg. Az egy külön kérdés, hogy a kinyilatkoztatott vélemény milyen értékrendet képvisel.

Ebből a szemszögből kell vizsgálni Ákos kijelentését is. Az énekes meglehetősen közismert személyiség, akinek tudatában kell lennie azzal, hogy egyúttal közéleti szereplő is. S mint ilyen, a kijelentéseire sokan odafigyelnek, különösen akkor, ha az egy politikai háborút gerjeszthet. Meglehet, hogy a nőkről tett kijelentése meggondolatlan volt, de ennek következményeit vállalnia kell. A következmények között pedig azt találhatjuk, hogy az egyik külföldi kommunikációs nagyvállalat egyből felmondta a vele kötött szponzori szerződést. Ez önmagában érthető és morálisan elfogadható is, hiszen a nagyvállalat nem hajlandó tovább olyan személyt támogatni, akinek az értékrendje akár egy adott probléma kapcsán sem azonos a szponzoráló cégével. Ez minden magáncégnek, hogy úgy mondjam, szuverén joga. Ebbe belekeverni politikai szempontokat, érveket, súlyos hiba volt a Fidesz részéről akkor, amikor erre válaszként a nagyvállalattal kötött szerződéseinek egy részét felmondta. Vagyis kialakult azonnal egy adok-kapok olyan felek között, amelyik közül a nagyvállalat piaci szereplő, míg a másik politikai hatalom. Nyilvánvaló, hogy a két nem egy súlycsoportba tartozó fél közül ki húzhatja a rövidebbet, ami azonban a Fidesz részéről a hatalommal való visszaélés gyanúját keltheti és további morális hibához, vagy törvénysértéshez vezethet. Mindennek pedig az lehet a végső kimenetele, hogy a Fidesz nemcsak tovább rontja a róla kialakult rossz képet, hanem vele együtt hazánktól is elriaszthatja a további befektetőket. Ide vezethet egy át nem gondolt kijelentés egy ténylegesen nem is politikus részéről.


De van itt még egy további probléma! Vajon miért csinálja azt a Fidesz, hogy egy nyilvánvalóan hibás, átgondolatlan és időközben végképp megbánt, nem is politikustól származó kijelentés miatt képes erre a vesszőfutásra is? A válasz egyszerű: a Fidesz rögeszméje lett az, hogy a politikai háborúban egyszerűen nem veszíthet, még olyan eleve elvetélt, kilátástalan ügyben, mint Ákos durva kijelentése esetében sem. A Fideszt nem leckéztetheti meg egyetlen cég sem, legyen az akár német multi cég. Magyarországon az van, amit a saját hatáskörén belül a Fidesz akar, s ezen semmi, és senki sem változtathat. A Fidesz igazságát a megszerzett hatalom igazolja, és ez a hatalom az, amelyik az igazságot is megszabja. Igazsága a hatalmon nyugszik, és amíg a hatalom az ő kezükben van, addig nem lehet más igazság az övékén kívül.

2015.  12.  19.