Alku

Hosszú vajúdás után végre megszületett az EU vezetői részéről egy elképzelés arról, miként lehetne kezelni a migráns-ügyet. Ennek lényege az, hogy azt átpasszoljuk más országra, és oldja meg ő, ahogy akarja, ehhez pénzt adunk és egy ígéretet. Ez utóbbiból a politikusok közismerten sohasem fogynak ki. Kissé részletesebben kifejtve: a migráns-ügyet Törökországra testáltuk, amihez 3 milliárd eurót adunk, és azt az ígéretet, hogy az Uniós csatlakozási tárgyalásokat felgyorsítjuk.


Első látásra tényleg jó megoldásnak tűnik, de ez tényleg csak az első látásra igaz. Az biztos, hogy Törökország az a legközelebbi ország, amelyik kívül esik az Unión és egyúttal közel van a szír és az afgán háborús övezethez. A törökök eddig is sok menekültet fogadtak be, mit számít az már nekik, gondolhatják, hogy további milliókat befogadjanak. Bár a török miniszterelnök korábban azt mondta, hogy hazája nem menekülttábor, de amikor az Uniós tagság vízióját meglengették előtte, egyből azzá változhatott. Szóval, a török politikusok is kiválóra vizsgáztak a humanitás nevű tantárgyból, hiszen számukra is csupán üzleti kérdéssé vált a migráns-ügy: ti adtok nekem pénzt és Uniós tagságot, ennek fejében én mégis menekülttáborrá változtatom az országomat. Az mindenesetre számomra elméleti szempontból is érdekes lesz, hogy miként fogják a keresztény értékrendet és a Korán szokásjogait egyetlen jogrendbe sűríteni, és azt lenyomni a török választók torkán. Mert ugye, az nem képezheti vita tárgyát, hogy a törököknek kell alkalmazkodniuk a keresztény értékrendhez és nem fordítva. Ez a probléma külön megér egy misét, és kerítek rá egy alkalmat, hogy részletesebben is kifejtsem azt.


De nem csupán erről akarok értekezni, hanem arról, hogy ezzel pusztán a problémának egyik részét oldották meg. A helyzet ugyanis az, hogy a Törökország felől áramló migránsok csak az egyik részét képezik az Unió területére erőszakosan és illegálisan beérkezők közül, akiket eddig sem és feltehetően ezután sem lehet megállítani. Ott van még az Afrikából érkezők óriási hada, akik csónakokon, a saját életüket kockáztatva akarnak bejutni az Unió területére. Ott Afrikában vajon kit, vagy kiket fognak felbérelni arra, hogy jó pénzért kezeljék ezt a problémát? Nem tudom, és szerintem nem is fognak találni egyhamar olyan országot, amelyik ezt felvállalná. S az már szinte lerágott csont, hogy a migráns válság igazi kulcsa az azt kirobbantó helyi háborúk megszüntetése, vagy felszámolása. Vajon ezen a téren milyen intézkedéseket fognak hozni?

De egy további gond az, hogy mit csináljunk azokkal a migránsokkal, akiket Merkel asszony volt kedves meghívni Európába, és aminek a káros következményeit mi, az Unió összes tagállama fogjuk viselni. Amint azt korábban jómagam is megjósoltam, az Unió előbb-utóbb meg fog telni, ezt már most is több ország is jelezte. A nagy kérdés az, hogy az ún. felesleges embereket, akikre úgymond nincs szüksége a fejlett és dolgozni nem akaró nyugati fogyasztói társadalomnak, nos, őket hogyan tereljék vissza a saját hazájukba. Hogyan mondják meg nekik azt, hogy rátok nincs szüksége az országunknak, mert képzetlenek vagytok, mert nem keresztények vagytok, mert…..mert csupán kenyérpusztítók lesztek és semmi hasznotokat nem látjuk. Velük nem lesz olyan könnyű alkut kötni, mint a képmutató török politikusokkal, akik akár az egész kultúrájukat oda adnák az Uniós tagságért.


Közben pedig több ország elkezdte és/vagy elkezdi az országa határainál a kerítés építését, hogy ezzel is megpróbálják visszaszorítani a migránsok áradatát. Ezzel pedig nem kevesebbet bizonyítanak be, mint azt, hogy Orbán Viktor, az Unió fenegyereke, akit legszívesebben száműznének Európából, szóval a magyar kormányfő fényévnyire járt gondolatilag az Unió más politikusai előtt akkor, amikor villámgyorsan megépítette a déli határszakaszon a kerítést. Számomra pedig mindez azt is jelenti, hogy Orbán nemzetközi és hazai pozíciója csak tovább erősödött, amivel párhuzamosan a hazai baloldali ellenzék esélyei a 2018-as választások megnyerésére szinte a nullára csökkent. Az egy külön téma, hogy ezt másként látja Gyurcsány Ferenc, de mint mindenkinek, neki is joga van álmodoznia.

2015. 12. 02.