Háború

Samuel Huntington még 1998-ban egy sötét középkor képét rajzolta fel a civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása nyomán. Ezt írta: „A fejlettebb társadalmak számára a rabszolgaság, a kínzás és az erőszak mindinkább elfogadhatatlanná válik. Kérdés persze, hogy ez vajon a nyugati civilizáció befolyásának köszönhető-e, s ha így van, akkor a Nyugat hatalmának hanyatlása szükségszerűen az erkölcs hanyatlását vonja-e maga után? Valószínűleg igen, hiszen a kilencvenes években a “puszta káosz” paradigmája igazolódott be: a joguralom világszerte csődöt mondott; államok buktak el és sok helyütt ma is egyre nő az anarchia; világszerte burjánzik a bűnözés; transznacionális maffiák és drogkartellek jöttek létre; sok társadalomban rohamosan nő a kábítószer függőség; a család – mint modell – elvesztette hagyományos értékét; számos országban megrendült a bizalom és megszűnt a társadalmi összefogás; nő az etnikai, vallási és civilizációs konfliktusok száma, és a világ nagy részén a fegyvereké a hatalom. A bűnözés hulláma egyre több várost – Moszkvát, Rio de Janeirót, Bangkokot, Sanghajt, Londont, Rómát, Varsót. Tokiót, Johannesburgot, Delhit, Karacsit, Kairót, Bogotát, Washingtont – ér el, s a Civilizáció alapvető elemei, értékei szép lassan semmivé válnak. Az emberek a kormányzás globális válságáról beszélnek. A gazdasági eredményeket felmutató transznacionális vállalatok komoly riválisra találnak a transznacionális maffiákban, drogkartellekben és terrorista csoportokban, melyek súlyosan veszélyeztetik a Civilizáció létét. A jogállamiság a Civilizáció első számú alapfeltétele, ez azonban a világ nagy részén – Afrikában, Latin-Amerikában, a volt Szovjetunióban, Dél-Ázsiában és a Közel-Keleten – megszűnni látszik, s Kínában, Japánban, illetve Nyugaton is a támadások kereszttüzébe került. Úgy tűnik, hogy a Civilizációt hamarosan a barbárság kora váltja fel, s elképzelhető, hogy egy eleddig példa nélkül álló jelenség, a globális méretű Sötét Középkor köszönt az emberiségre.”


Ha most még élne Huntington, akkor nyugodtan állíthatná azt, hogy bevált a jóslata: megindult egy migráns áradat, amelynek se vége, se hossza és ki tudja meddig terheli majd az Európai civilizációt, ezzel párhuzamosan pedig fokozódik a terror, amelynek legújabb jele a múlt heti párizsi merénylet volt. Egyre inkább úgy tűnik, hogy az európai népek nem tudnak adekvát választ adni ezekre a kihívásokra és elárasztja földrészünket az a sok muszlim migráns, akiről oly sokat nem tudunk. A terrorhullám fokozódását pedig a politikusok háborúként jellemzik, Hollande francia elnök pedig közös katonai fellépést sürgetett. Ilyen helyzetben érdemes megvizsgálnunk azt, hogy valóban háborúról van-e szó, s ha igen, akkor annak milyen sajátosságai vannak.

Ezzel kapcsolatban négy kérdés adódik. Az első kérdés az, hogy valóban háborúról beszélhetünk-e, vagy sem. A háború fogalma alatt ugyanis eddig egészen mást értettünk, a reguláris hadseregek közötti nyílt fegyveres összecsapást, amely meghatározott ideig tartott és valamelyik fél győzelmével, vagy vereségével ért véget. A háború célja pedig a területszerzés, vagy a hatalmi befolyás kiterjesztése az adott országra annak érdekében, hogy annak anyagi és emberi forrásait kihasználhassák. Úgy tűnik azonban, hogy ezen értelmezés mellett beszélnünk kell még egy egészen más jellegű háborúról, amit a terroristák valósítanak meg. Ennek az első jellemzője az, hogy nem reguláris hadseregek vívják ezt a háborút, hanem egy viszonylag kevéssé kiképzett és vallási alapon szerveződött csoport tagjai. A második jellemzője az, hogy nem a szokványos módon háborúznak, mivel nincs elég katonai potenciáljuk ahhoz, hogy nyílt harcot folytassanak bármelyik ország ellen. Fő módszerük az alattomos és váratlan, tehát kiszámíthatatlan terrorcselekmények végrehajtása, amivel elég sok embert képesek megölni, fokozhatják a bizonytalanságot és a félelmet. Ez utóbbi, tehát a félelem folyamatos fenntartása különösen fontos, ezért a terrorcselekményeknek is folyamatosnak kell lenniük a megfelelő hatás elérése érdekében.


A második kérdés az, hogy kik ellen vívják ezt a háborút. Mivel főleg vallási alapon szerveződnek a terrorista csoportok, ezért kézenfekvő az, hogy a saját hitüktől eltérő vallás képviselői ellen harcolnak. Legfőbb célpont pedig a keresztény vallás, és ennek kapcsán az európai és a tengerentúli keresztény nemzetállamok. De ezek között tehetnek kivételt, hiszen a jelek szerint elsősorban azokra a nemzetállamokra mérnek csapásokat, amelyek valamilyen formában ártottak nekik. Ide tartozik az Egyesült Államok és Franciaország is.

A harmadik kérdés az, hogy miért vívják ezt a háborút. Erre a válasz az, hogy elsősorban vallási meggyőződésből, és a hitüknek az egész világra való kiterjesztése érdekében. Ilyennel már korábban is találkoztunk, hiszen a keresztesháborúk, illetve az oszmán birodalom céljai is hasonlóak voltak. Az előzőekkel szemben talán a különbség abban van, hogy a mai terroristák sokkal inkább elvakultabbak a korábbiakhoz képest, és sokkal kegyetlenebb módszereket alkalmaznak.

A negyedik kérdés az, hogy meddig tarthat ez a háború. Erre ma még nem tudunk választ adni. Több tényezőt kell figyelembe vennünk. A legfontosabb az, hogy létrejön-e egy olyan katonai világszövetség, amely képes lesz likvidálni a mai terrorista csoportokat. A következő tényező az, hogy ha ezeket megsemmisítenék is, az újraalakulási képességük megmarad-e. Egy további tényező lehet az, hogy mennyire lesz képes a világ civilizációja arra, hogy minden ilyen terrorista csoport megalakulási kezdeményezését feltárja és időben likvidálhassa azokat. Az a gyanúm, hogy a terrorista csoportok megalakulásait képtelenek leszünk megakadályozni, és csak az a kérdés, hogy mikor és milyen mértékű kárt okozhatnak a civilizációnknak.


De van ám ennél egy sokkal veszélyesebb tényező: a mai migrációs áradat, amelyről ma még nem tudunk semmit sem arra nézve, hogy mivé fog alakulni. Ma még senki sem tudja megmondani azt, hogy az a több millió bevándorló, amely ma és a következő időszakban Európát ellepi, mit fog tenni akkor, ha nem találja meg a számítását és vagy munkanélküliként tengeti az életét, vagy pedig visszatoloncolják a hazájába. Az ilyen emberek motivációját senki sem jósolhatja meg előre, tehát éppúgy feltételezhető az, hogy java részük képes lesz beilleszkedni az európai életbe. De éppúgy feltételezhető az, hogy végső elkeseredésükben a terroristák mellé fognak állni, vagy önszántukból lesznek terroristák. S ekkor aztán már teljesen mindegy az, hogy ezeket vallási motiváció miatt teszik, vagy bármilyen más okból. A keresztény világ ma egy lőporos hordón ül, aminek a kanócát a terroristák gyújthatják meg.

2015. 11. 18.