Igazságok

Tegnap az egyik közösségi honlapon olvastam egy okoskodást. Eszerint ha a hazánkba beözönlő migránsok jogot formálnak ahhoz, hogy a mi egészségügyi ellátásunkat igénybe vegyék, akkor nekünk is jogunk lehet arra, hogy a hazájának egyéb forrásait, mint például a kőolaját, az uránércét, az aranykincsét, és más forrásait igénybe vegyük. Látszólag ez el is fogadható, hiszen egy most fennálló igazságot fejez ki. Látszólag, itt és most, de nem történetileg szemlélve a problémát.


Merthogy ha jobban belegondolunk, és történetileg szemléljük a helyzetet, akkor bizony az Afrikából és a Közel-Keletről elszármazó migránsokat korábban kizsákmányolták az európai hatalmak, és ami csak mozdítható volt, sőt, még azon felül is mindent elvettek tőlük, vagy szép szóval, jó üzlet reményét meglengetve, vagy pedig erőszakkal, az erősebb kutya elvén. Ilyen módon nem csoda, ha ezek az országok olyan helyzetbe kerültek, hogy egy kisebb polgárháború a padlóra küldte őket. Máshol szintén voltak háborúk, mint például Európában, méghozzá kétszer is világégés, de ezek sajátos módon nem tették földönfutóvá a lakosságot és nem kényszerítette őket arra, hogy a világ négy tája felé meneküljenek. Bár kétségtelenül nehéz helyzetben voltunk, mégis sikerült egy kis amerikai segítséggel talpra állni, S egészen biztos vagyok abban, hogy a felállásban nem csupán az európai emberek munkakedve, akarása és eltökéltsége volt a döntő, hanem az, hogy úgy mondjam „volt miből veszíteni” a világháborúk során és még így is sok maradt ahhoz, hogy feltápászkodjunk és életben maradjunk. S az is biztos, hogy ehhez nagyban hozzájárult az, hogy korábban Európa nagyhatalmai lerabolták az egész világot, hiszen sok forrás, elsősorban az emberi erőforrások megmaradtak. A volt gyarmati országokban azonban ezek is hiányoztak. Tehát az igazságnak ez a része is helytálló.


De menjünk tovább az okoskodásban! Vajon mi, a mai európai országok lakói felelősek vagyunk-e azért, mert a krisztusi szeretet jegyében eleink gyakorlatilag tönkre tették a gyarmati országokat? Vajon nekünk, ma élő európaiaknak kell-e a történelmi igazságszolgáltatást megtenni és valamelyest kárpótolni a menekülteket? Nem jobb lenne a mai menekülteket (és most csak az igazi menekültekről beszélek) egy az egyben visszatoloncolni az anyaországukba azzal, hogy amit főztetek, azt egyétek meg? Teccettek volna forradalmat csinálni! Ez is az igazságnak az egyik szelete. Ezzel szemben a menekültek is felvethetik azt, hogy éppen a krisztusi „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” elv alapján osszák meg azt, amit az európai országok a történelem során egyebek mellett a gyarmatosítás révén felhalmoztak. S akkor most mit mondjunk mi, akik nem tekintjük felelősnek magunkat apáink bűneiért? Mondjuk azt, hogy azt nem mi, a ma élő európaiak cselekedték, hanem mások, akik bár az őseink voltak, mégsem értünk egyet a kolonializmus, a kereszténység terjesztésének ezzel a módszerével? Merthogy ez is az igazság része!


Bárhogyan is forgatjuk az érveket és az ellenérveket, mindig ugyanoda térünk vissza: jönnek a migránsok milliószámra, közöttük echte menekültek is, és mi európaiak eddig nem tudtunk velük mit kezdeni. Talán azért nem, mert évezredek során természetesnek vettük azt, hogy ha menni kell, akkor mi megyünk másokhoz hívatlanul, más országokba, de abból nem lesz ám köszönet, mert mi aztán kihasználjuk az elmaradottságukat, keményen gyarmatosítani fogunk, rabszolgákat csinálunk belőlük és leraboljuk az országuk kincseit, akár tetszik az nekik, akár nem. Ha meg ők, a volt gyarmati országok lakosai jönnek hozzánk, akkor (Németország kivételével) csak azokat az ellenérveket mondjuk nekik, hogy miért is nem tudjuk őket befogadni Európába. Nos, hát ilyenek vagyunk mi európaiak, Jézus Krisztus alázatos hívei.

2015. 08. 29.