Legitimitás

Az egyik közösségi honlapon hosszú ideje kemény vitát folytatok egy jogász ismerősömmel, aki szerint a mai kormány nem legitim. A legutóbbi csörténk során ezeket írta: „Lehet, hogy a te demokráciaelméleted szerint a kormány és a parlament legitim. Tiszteletben tartom ebbéli tévedésedet. Csakhogy én a joghoz értek, amivel – ezek szerint – nagyon nincs összhangban a te híres demokráciaelméleted. És a jog szerint (főleg az alkotmányjog alapján) viszont bizony ez a jelenlegi kormány és a jelenlegi parlament nem legitim. És ennek a jogi legitimitásnak a hiányát a te demokráciaelméleted nem helyettesíti. És nem is pótolja. Felül meg pláne nem írja.”


Megítélésem szerint jogász ismerősöm keveri a jogi megközelítések szintjét. A pozitív jognak, ami felől a kritikusom támad, csak kevés köze van a legalitás és a legitimitás problémájához. Csupán annyi, hogy a választásokat olyan törvények alapján kell lebonyolítani, amelyeket legitim kormány alkotott meg és legitim parlament szentesített. S amennyiben a választásokat legálisan folytatják le, akkor kaphat legitimitást egy új hatalom arra, hogy legális törvényeket alkothasson. Ez tulajdonképpen a népszuverenitás elvét írja le, amit nem csupán én tartok alapvetőnek, hanem minden komoly teoretikus is. De ez a szint nem a pozitív jog szintje, hanem a jogfilozófia, egyáltalán a demokráciaelmélet szintje! Tehát ez azt is jelenti, hogy az új hatalom az így megkapott legitimitás alapján a jogfilozófiai szintről átléphet a pozitív jog szintjére.

Vagyis előbb a jogfilozófiai szintről kiindulva kellett megszerezni azt a felhatalmazást, hogy később ráléphessenek a pozitív jog szintjére! Egyetlen olyan politikai csoport sem alkothat törvényeket, amely előbb ne szerezte volna meg a választók beleegyezését arra, hogy törvényt alkothasson. Ez nyilván azt is jelenti, hogy a pozitív jog szintjéről nem lehet megtámadni azt sem, ha egy kormány legitimitást kapott a választóktól. A pozitív jogi ellenvetést, amint azt a kritikusom tette, csak és kizárólag a pozitív jog vonatkozásában lehet érvényesíteni, és nem lehet megkérdőjelezni egyetlen jogfilozófiai, vagy demokráciaelméleti problémának az érvényességét sem. S ez nem csupán a legitimáció vonatkozásában igaz, de igaz egyéb más kérdés tekintetében is, mint például a jogállamiság, a szuverenitás problémája.


Azt persze lehet vitatni, hogy az új hatalom által meghozott törvények, tehát pozitív jogi konstrukciók nem felelnek meg különböző elvárásoknak, de azt ismét nem lehet vitatni, hogy egy legitim hatalom törvényéről van szó. Ilyen esetekben van helye annak, hogy a kifogásolt törvényt alkotmánybírósági vizsgálatnak vethetik alá, és ez a testület jogosult arra, hogy azt megsemmisítse. De még az Ab. sincs abban a helyzetben, hogy magát az új hatalmat távozásra kényszerítse, mert annak jogát a választók kapták meg. Ez azt is jelenti, hogy az Ab. is csupán a pozitív jog keretein belül gondolkodhat és cselekedhet. Röviden: ha egy probléma vizsgálatánál, mint azt fentebb a legitimitás kérdésénél láttuk, keverjük a vizsgálódás szintjét, azaz a legitimitás esetén a jogfilozófiai és a pozitív jogi szintet, akkor eljuthatunk oda, ahova a kritikusom eljutott. Alulról, tehát a pozitív jog szintjéről támadja a felsőbb, azaz a jogfilozófiai szint elveit.


Ám a jogfilozófiára éppen azért van szükség, hogy bizonyos alapvető tételekben megállapodjunk, amit később mindenki egyaránt kötelezőnek tekint magára nézve. Ilyen alapvető tétel a liberális demokráciákban az, hogy egy választáson győztes politikai pártcsoport megszerzi a legitimitását arra nézve, hogy törvényt alkothasson. Ha viszont ez alulról, vagyis a pozitív jog szintjéről kiindulva megtámadhatóvá válna, akkor az aktuális hatalom a választók megkerülésével leválthatóvá válna, hiszen minden ellenérdekelt politikai csoportnak az a célja, hogy minél korábban leváltsa a politikai ellenfelét. Ebben az esetben a liberális demokrácia sem válna működtethetővé, ami káoszhoz vezetne, hiszen a népszuverenitás éppen ennek a politikai rendszer főtípusnak az egyik alapelve, és oda lenne az a politikai rendszerünk, amiért eddig is küzdöttünk évszázadok óta. Így járnánk akkor, ha olyan jogászok útmutatása szerint járnánk el, amint azt fentebb a kritikusom ajánlotta.

2015. 08. 05.