Illiberális

Bauer Tamás mai közösségi honlapon megjelent bejegyzésében a következőket olvashatjuk: “Orbán „a tavalyi beszédben meghirdette az euro-atlanti demokráciákkal szemben az ‘illiberális államot’, vagyis az önkényuralmat mint a maga programját.” Sajnálom, hogy egy olyan nagy tudású ember, mint Bauer Tamás, nem érti azt, amit Orbán Viktor mondott. A kormányfő ugyanis nem egy önkényuralmat hirdetett meg, hanem egy olyan gazdaságpolitikát, ami nem a liberális, vagy neoliberális elvek szerint épül fel.


Az, hogy ezt még Bauer Tamás is félreértette (merthogy nem merem róla feltételezni azt, hogy nincs tisztában alapvető politikai filozófiai fogalmakkal), esetleg politikusként szándékosan félremagyarázta, nos, a „liberális” szónak az orbáni kontextusban való téves értelmezésén alapul. A „liberális” szó ugyanis kétféleképpen értelmezhető. Az egyik szerint, ha azt társítjuk a „demokrácia” szóval, akkor egy politikai rendszer főtípust értünk rajta, amely a francia forradalom után kezdetben Európában, majd szerte az egész világon elterjedt. E rendszer legfőbb sajátossága az előzőekhez viszonyítva az, hogy következetesen két alapelvet érvényesít: a hatalom megosztása és népszuverenitás. Minden olyan politikai rendszert, amelyik ezt a két alapelvet követi, liberális demokráciának nevezünk. Ilyen liberális demokrácia volt például az Egyesült Államok megszületésekor kikiáltott köztársaság, amelyben a rabszolgaság intézménye még létezett. De ugyanilyen liberális demokrácia a mai Egyesült Államok is, ami már egy lényegesen fejlettebb politikai rendszer képét mutatja. A „liberális” szó itt tehát azt jelenti, hogy liberalizálták a politikai rendszert, és így határozottan külön lehetett választani minden korábbi politikai rendszer főtípustól.

A „liberális” szó második értelmezése viszont nem egy politikai rendszer főtípust, hanem egy politikai filozófiát takar. A liberális elvek alapján működő politikai rendszer tág teret ad az egyéni szabadság kibontakozásának, ami a gazdaságpolitikában is megjelenik. A liberális gazdaságpolitika esetén az állam szabályozó szerepe egyre kevesebb, ami azt jelenti, hogy a politikának csak a gazdaság működésének kereteit kell meghatároznia, a többit pedig a kereslet-kínálat törvénye és a piac önszabályozása mechanizmusa határozza meg. A liberális gazdaságpolitikától lényegileg eltér a szociális állam eszményét megvalósító gazdaságpolitika, amelynek során az állami beavatkozás már sokkal intenzívebb és mélyebb a liberális gazdaságpolitikához viszonyítva. Ennél még inkább durvább a létezett szocializmus gazdaságpolitikája, ami végeredményben a gazdaság kézi irányítását jelentette. Tehát ezeknél a döntő különbség az állami beavatkozás mikéntje, az, hogy az milyen mértékben és mélységben terjed ki a gazdaság egészére.


Fontos látnunk még azt, hogy úgy a liberális gazdaságpolitika, mint a szociális állam eszméjére építő gazdaságpolitika létezhet a liberális demokrácia mint politikai rendszer főtípus keretein belül. Vagyis az említett gazdaságpolitikák egy-egy modelljét képezik a liberális demokrácia politikai rendszerének. Mármost Orbán Viktor tavaly a tusnádfürdői beszédében egyértelműen a liberális gazdaságpolitikáról elmélkedett, és azt állította, hogy ez a társadalomszervezés ma már nem járható út. Ezzel azonban semmit sem mondott, hiszen a liberális gazdaságpolitikának köszönhető két nagy világválság és több kisebb lokális válság után ez már egyértelművé vált. Claus Offe szerint ezt a gazdaságpolitikát a múlt század hetvenes évek végén már elvetették. Ha tehát Orbán Viktor szavait úgy tekintjük, hogy egy önkényuralom kezdetét hirdette meg, akkor a „liberális” szó két gyökeresen különböző értelmezését (ti. a liberális demokrácia mint politikai rendszer és a liberális eszme mint politikai filozófia, és mint a társadalomszervezés egyik módszere) keverjük össze. Ezt nem vette volna észre Bauer Tamás közgazdász? Lehetetlen….

Egyébként maga Orbán egyszerűen képtelen lenne „önkényuralmat” létrehozni, amint azt Bauer Tamás állította. A helyzet ugyanis az, hogy hazánk jogrendjét, (amint azt oly sokszor leírtam) a Lisszaboni Szerződés határozza meg, amelyben tételesen fel van sorolva mindazon szabadságjog, amihez hazánk alaptörvényének igazodnia kell. Itt most fel kell tételeznünk azt, hogy az Európai Parlament és az Európai Bizottság rendelkezik olyan politikai erővel, amelyik kikényszeríti a Lisszaboni Szerződés jogrendjének betartását hazánk részéről. Továbbá számításba kell még vennünk azt is, hogy az éppen aktuális demokrácia fogalom értelmezését konszenzus útján állapítjuk meg, így az független minden egyedi értelmezéstől. Ha ezeket figyelembe vesszük, akkor világos, hogy Magyarország éppolyan liberális demokrácia, mint bármelyik Uniós ország, tehát nem beszélhetünk itt semmiféle „önkényuralomról”. Sajnálatos, hogy ezt maga Merkel asszony sem látta át teljesen, és az „illiberális” fogalmat nem tudta értelmezni.


Én azt persze megértem, hogy Orbán Viktor szeretne egy jó kis önkényuralmat magának, ez jól megférne a cezaromániás személyiségével, de ilyenre sajnos egyelőre nem lesz lehetősége. Azt is megértem, hogy az ellenzék szeretné Orbánra rásütni azt, hogy ő egy önkényeskedő kormányfő, de sajnos ez sem tekinthető igaznak, mert eleve lehetetlen önkényuralmat megvalósítania addig, amíg az Unió tagjai vagyunk. Ezt bizonyítja a parlamentünk által hozott, de az Unió által felfüggesztett törvények sokasága, amit bár Orbán szeretett volna foganatosítani, de nem sikerült. Majd talán a
következő életében…..

2015. 07 .27.