Maffiaállam

Magyar Bálint közismert expolitikus, aki nem csupán arról híres, hogy a levitézlett SZDSZ egyik oszlopos tagja volt, hanem arról is, hogy kidolgozta a „maffiaállam” általa helyesnek vélt elméletét. Nos, nem lenne jó politikus, hogy az e téren mutatkozó zűrzavart ne használta volna ki arra, hogy tovább folytassa a népbutítást és a saját pártjuk dicsőségét, netán apoteózisát emelje ki és bizonygassa. Mindez nem lenne különösebben baj, hiszen minden „tisztességes” politikus ezt csinálja, (ti. a népbutítást), de Magyarnál ezt az teszi különösen veszélyessé, hogy a szociológia tudományos köntösébe bújtatja a mondanivalóját. Márpedig, gondolhatja azt egy mezei honpolgár, ha ez már tudományosan is bizonyított, akkor Magyarnak csak igaza lehet. S ha ennek még az atv. csatorna
Egyenes beszéd című műsora is bő teret szentel, akkor az már csakugyan megfelel a valóságnak. A tény ezzel szemben az, hogy sok értékes megállapítás mellett ott éktelenkedik az a gondolat, hogy az orbáni rendszer egy bűnszövetkezet, ezért azt meg kell buktatni.


Nem gondolom, hogy Magyar nincs tisztában azzal, hogy mi a különbség a törvényesség és a bűnözés között, de ha netán mégsem tudná, akkor abban én nagyon csalódnék. Abban is biztos vagyok, hogy tisztában van a liberális demokráciák mibenlétével, legfeljebb nem rendelkezik olyan tájékozottsággal, mint amilyennel azok rendelkeznek, akiknek ez a kutatási területe. Tehát Magyar nagyon is jól tudja azt, hogy milyen politikai rendszer az orbáni rendszer, de jól jöhet számára az, ha a népbutítás nagy szellemi atyamesterévé válhat. Mindezek ellenére azt is fel kell tételeznem, hogy egy kis időre szándékosan amnéziában szenvedett, ezért csak az ő kedvéért felidézek néhány olyan tudományos tételt, ami bizonyítja azt, hogy éppen az ellenkezője az igaz annak, amit mondott. Vagyis az orbáni rendszer nem bűnszövetkezet, hanem egy törvényes politikai rendszer, aminek a rendszerhibáit sikeresebben használtak ki, mint mondjuk azt az SZDSZ tette.

Kezdjük azzal, amit Magyar is tud. A liberális demokráciáknak, mint a politikai rendszerek egyik főtípusának két alapvető tulajdonsága van. Az egyik a hatalom megosztásának elve, amelyik kizárhatja a diktatúrák kialakulását, a másik pedig a népszuverenitás elve, ez azt jelenti, hogy csak a démosz lehet az az entitás, amelyik kijelölheti a politikai vezetőit. Ebben gyökeresen különbözik minden korábbi politikai rendszerektől, ezért tekinthető egy új főtípusnak. A liberális demokráciáknak azonban sokféle modellje lehet, és ezek közül egyik az orbáni modell. A hatalom megosztása legalább kétszintű: egyrészt az Európai Unió gyakorolja a hatalmat és ez a szervezet tekinthető primer jogalkotónak is. Ebből következik az is, hogy egyetlen tagországban sem lehet diktatúra, és nem alakulhat ki sem fasizmus, sem nácizmus. A második szint nemzetállami: az Unió által a tagországokba utalt hatásköröket gyakorolhatják a nemzetállamok, amelyeken belül további hatalommegosztás van, ami hasonlít a korábbiakhoz. Az egyes tagországok viszont csak jogalkalmazók, illetve jogkövetők, ami azt jelenti, hogy az EU értékrendjét kell beépíteni az egyes nemzetállamok alkotmányába.

A liberális demokráciák második jellemzője a népszuverenitás, ami elsősorban a választások során nyilatkozhat meg. Az előbbi fejtegetések nyomán világos, hogy ennek (ti, a választásoknak) olyannak kell lennie, hogy az kielégítse az EU által felállított és alkalmazott követelményeket. Tehát ha valami olyan történne, ami ennek ellentmondana, akkor az EU joga és kötelezettsége az, hogy közbelépjen. Ez eddig is megtörtént és az Orbán-kormány némi szóbeli pontosítás után eleget tett az elvárásoknak.

S most érkeztünk el ahhoz a döntő momentumhoz, ami a törvényességet és a bűnözést különválasztja. Ha ugyanis a liberális demokráciák fenti két követelményét betartják, akkor legitim kormány jön létre, amelyiknek joga és kötelessége a törvényesség betartása. Ha a kormány legitim, akkor az általa hozott törvények is legitimek, beleértve az alaptörvényt is és a sarkalatos törvényeket is. De ide tartoznak azok a törvények is, amelyeket azért hoztak, hogy a saját hatalmi törekvéseiket, illetve a jól felfogott gazdasági céljaikat, azaz a haszonszerzést megvalósítsák. Ez utóbbi jogszabályok is egyértelműen legitim törvények, legfeljebb morálisan nem fogadhatók el.


A kérdés itt most az, hogy a jogalkotók meddig mehetnek el abban, hogy ezt a morálisan támadható törvénykezést folytassák. Ennek nyilván határt szab az, hogy a legfontosabb területeken az Uniónak van hatásköre, és amit a tagországoknak lepasszol, az már igen kicsire zsugorodott. De ez is pontosan elég ahhoz, hogy bármelyik párt, így a Fidesz is ezt a lehetőséget a maga javára fordítsa. Ezt tette egyébként az SZDSZ is, amelyik egyebek mellett a Strabag ügyben szerzett elévülhetetlen érdemeket. Röviden: minden párt abban érdekelt, hogy hatalmi pozícióba kerüljön, mert így juthat azokhoz a lehetőségekhez, amit kihasználhat pártja és holdudvara megerősítésére, meggazdagodására. Ezzel azonban elérheti azt is, hogy a többi párt anyagilag leromoljon, esetleg tönkre menjen. S ha a hatalom megszerzéséről van szó, akkor nincs pardon, vérre menő küzdelem folyik minden szavazatért.


Tehát eljutottunk odáig, hogy a Fidesz minden törvénye legitim és megfelel az Uniós elvárásoknak. Az egyes pártok között csak annyi a különbség, hogy míg a demokratikusnak mondott ellenzéki pártok valamit adtak a látszatra akkor, amikor hatalomban voltak, addig a Fidesz ezt is semmibe veszi, az egész liberális demokrácia modellje erre épül. Ez a modell egy olyan egységes hierarchikus rendszert alkot, amelyben mindenki tudja a helyét és feladatát. Abban tehát igaza lehet Magyarnak, hogy a rablás állami szinttől indul ki, államilag irányított, de ez mind-mind törvényes, és lényegileg nem különbözik az MSZP – SZDSZ kormányok gyakorlatától, csupán rendszerszintűvé vált. Vagyis nem kell Magyarnak szemérmesnek lenni, és ki kell mondania azt, hogy ők is raboltak, csak éppen nem voltak olyan ügyesek, mint a Fidesz, miközben a hatalmukat is megtartották. Ha valamiért, akkor ezért irigyelhetik a Fideszt!

A következőkben nézzük meg azt, hogy a „maffia” szó alkalmazható-e a Fideszre. Ez azért fontos szempont, mert e szó hallatán szinte mindenki bűnszövetkezetre gondol, aminek van is alapja. Most idézek a Legitim maffia című könyvemből: “Egyes vélemények szerint a maffia egy titkos társaság volt a 15. században, amely Szicília megvédését tűzte ki célul a katalán behatolókkal szemben. Ennél sokkal plauzibilisebb feltevés az, hogy a maffia az elnyomás, a római és észak-olasz fennhatóság és a külső invázió ellen lázadók csoportja volt. Tehát kezdetben a maffia csakugyan progresszív erőként lépett fel, hiszen a nemzeti és területi önállóság megtartása mellett szállt síkra. Ettől az iránytól való eltérés a 19. század második felétől számítható, amikor 1860-tól kezdve fokozatosan kialakulhatott az egységes Olaszország. Szicíliában nem volt elég erős rendőrség, amely a törvényességet létrehozhatta és fenntarthatta volna. Mintegy ennek pótlására jöttek létre azok a kis csoportosulások, amelyek saját maguk szervezték meg az érdekeik védelmét. Maga az érdekvédelem ismét progresszívnak tekinthető, csupán az volt a probléma, hogy ezt az érdekvédelmet később törvénytelen eszközökkel valósították meg. Így jött létre és izmosodott meg a Cosa Nostra (Mi Ügyünk), amely már rendelkezett azokkal az ismérvekkel, amelyek ma is jellemzik ezt a bűnszervezetet.”


Tehát a „maffia” szónak volt egy progresszív értelmezése is, amit azonban mára elfelejtettünk. Nem tudom, hogy Magyar ismeri-e ezt, de ha ismeri, akkor még súlyosabb a bűne, mert rájátszott ismét az emberek tájékozatlanságára. Nem tisztázta ugyanis azt, hogy a „maffia” szónak mi a konkrét jelentése és ráhagyta az emberekre azt, hogy bűnszövetségként értelmezze. A fentebb hivatkozott tévé csatornának adott interjújában óvatosan fogalmazott: azt állította, hogy a Fidesz tette leírható a büntetőtörvénykönyv fogalmaival. Ezzel nyilvánvalóvá vált az, hogy az orbáni rendszer maffiaállam, és itt a „maffia” szó bűnszövetséget jelent. Ilyen módon a „maffiaállam” kifejezés sem takarja a valóságot, hiszen ez egyet jelent az állami szintű bűnözéssel, ami viszont nem igaz. Jómagam az idézett könyvemben ezt a szót mindig a progresszív értelmében használom, tehát mint érdekszövetséget, és világosan leírom azt, hogy milyen különbségek vannak az orbáni rendszer és a bűnszövetségként működő szervezetek között.

Az elmondottak alapján világosan látható Magyar politikai célja: megtéveszteni az embereket, hogy lehetőleg minél rosszabb színben tüntessék fel a Fideszt, ami által saját magukat emelhetnék piedesztálra. Csakhogy bármit is mondanak a Fideszre, az tény, hogy eddig kétszer nyertek kétharmaddal és hosszú évek óta folyamatosan vezetik a közvélemény kutatási listákat, amivel naponta kapják meg a legitimitást arra, hogy tegyék azt, amit eddig is tettek: a törvényes lopást, csalást és a hazudozást. Az SZDSZ pedig szétzüllött és volt tagjai más pártokban próbálkoznak újból arra, hogy a felszínen maradjanak.

C’est la vie!


2015. 05. 27.