Zeuszunk

…..az áll leginkább másnak a hatalma alatt, aki elhatározza, hogy egész lélekkel egy más ember parancsainak engedelmeskedik, s következőleg annak van a legnagyobb hatalma, aki az alattvalók lelkén uralkodik.” (Spinoza: Teológiai-politikai tanulmány).

Az előző bejegyzésemet (Tetemrehívás) azzal fejeztem be, hogy Orbán Viktor a múlt szerdai Európai Parlamentben történt kérdőre vonása után is megőrizte az önbizalmát, aminek nyomán senki és semmi sem taszíthatja le az Olimposz csúcsáról. Az erre adott egyik hozzászólásban a szerző már egyenesen Zeuszként aposztrofálta a kormányfőt. Nem tudom, hogy a kritikusom gondolt-e arra, hogy sokan éppen így tekintenek reá, tehát a „Zeusz” minősítés bizonyos vonatkozásban megállja a helyét, holott a hozzászóló nem ilyen kontextus szerint szánta azt leírni. Az alábbiakban éppen azt akarom bemutatni, hogy nem véletlenül alakult ki ez a közgondolkodás, hiszen annak megvoltak a lélektani alapjai, amit a Fidesz eddigi működése során alakított ki. S itt most nem Orbán Viktor egyéniségét akarom felmagasztalni és isteni jelzőkkel felruházni, csupán mint független elemző akarom bemutatni azt, hogy a lélektani megdolgozás mire lehet képes.


Ha röviden akarom jellemezni a problémát, akkor azt kell állítanom, hogy Orbán Viktor kitűnő politikai érzékkel rendelkezik, képes volt mindig minden helyzetben felismerni azt, hogy számára mi lehet a legjobb megoldás, képes volt ehhez nem csupán a pártját maga mellé állítania, hanem a választók tömegeit is. A szükséges politikai húzások megtételéhez pedig mindig tudta kiválasztani azt a legmegfelelőbb pillanatot, amikor ebből a leg-több politikai hasznot húzhatja és az előbbiek, valamint ez utóbbi miatt szinte mindig sikerült a legtöbbet kihozni még a vesztésre álló politikai harcból is. Mindezek olyan politikusi tehetséget rajzolhatnának fel, amit ha igazán jó célokra használnának fel, akkor sokat jelenthetne az egész ország boldogulása számára. De ez valójában tisztán a saját és közvetlen munkatársainak a meggazdagodását szolgálja, és csupán másodsorban az egész nemzet javát. Mondhatnánk azt, hogy Orbán Viktor akár a nemzet felemelkedését is képes szolgálni ahhoz, hogy hatalmas vagyonra tehessenek szert.

Sok példát lehetne ezekre felhozni, de most csupán néhányra utalok. Az első igazán nagy beáldozás a liberális politikai filozófia volt még a kilencvenes évek elején. Emlékszünk arra, hogy kezdetben a Fideszt mindenki az SZDSZ ifjúsági tagozatának tekintette, amelyet besoroltak az SZDSZ párt alá is. Ez nyilván nem tetszhetett egy olyan politikus számára, aki nem elégedett meg a szatellit párt mivoltával, ezért magát a liberális eszmeiséget is képes volt feláldozni azért, hogy a konzervatív eszmeiség várható előnyeire szert tehessen. Hosszú távon ez a vállalkozása is bejött a Fidesznek, mert később maga az EPP hívta meg a sorai közé a pártot és így vált az tagjává Európa legnagyobb pártcsaládjának. Csak ma tudjuk igazán értékelni azt is, hogy ez mennyire volt kitűnő húzása Orbánnak, hiszen a sok kritika ellenére a Fidesz sokat profitálhatott az EPP-beli tagságából.


A keresztény nemzeti identitásból következhetett az, hogy a belpolitikájának középpontjába a család támogatását állította, ami megint kitűnő húzásnak tekinthető, különösen lélektani szempontból. A család, a gyermek mindenki számára elsődleges szempont az életvitelének és a napi cselekvéseinek tervezése és kivitelezése szempontjából, ezért minden egyéb tényezőtől függetlenül azt a pártot, amelyik a politikájának középpontjába a család segítését tűzte ki célul, csak támogatni lehet. A család, a gyermek iránti szeretet még olyan szempontból is kitűnő belső motiváló tényezőnek tekinthető, hogy önmagában annak féltése, hogy egy kormányváltás esetén a Fidesz által meghozott támogatásoktól a családok akár el is eshetnek, nos, ez már önmagában a Fidesz iránti rokonszenv kialakulásához vezethetett. Gondoljunk csak bele: egy olyan család, amelyik élvezi a családi adókedvezményt, élvezi a családi otthonteremtési támogatás adta lehetőségeket, és egyéb más a Fidesz által nyújtott előnyt, az már önmagában ezért sem fog a Fidesz ellen szavazni, csak akkor, ha annak igazán nyomós oka van. Ezért nem volt semmi sem drága akkor, amikor a család-támogatások rendszerét alakították ki, még annak rovására is, hogy majd a Fideszes pénzhajhászoknak kevesebb jut.

Az előző esetben csak közvetve vásárolták meg a Fidesz támogatását, csupán annak lélektani megalapozásával. De közvetlenül is meg lehet ám vásárolni a választók támogatását azzal, ha világossá teszik azt, hogy csak olyan személyek kaphatnak munkát, akik nyíltan, vagy burkoltan támogatják a pártot. Korábban igen nagy volt a munkanélküliség hazánkban, ezért kiválóan működött az a taktika, hogy minden fontosabb beosztásba a hithű Fideszeseket rakták, akik aztán az alárendeltjük közé is a saját embereiket vitték be. Magyarán: egy idő elteltével az egész ország irányítását átvette a Fidesz és semmi sem történhetett meg, csak az, amit ők jónak tartottak. Ezeknek az embereknek innentől kezdve már anyagi érdekükké vált a Fidesz győzelme, ezért nyilvánvalóan minden választás során a pártjukra szavaztak. Igen sok ember csak azért vált Fidesz szavazóvá, mert meg akarta kapni azt az állást, amit szeretett volna, illetve meg akarta őrizni a már megszerzett munka-helyét. Fontos látnunk azt, hogy itt sem működött semmiféle fizikai kényszer, csak éppen az éhség, vagy az előre látható éhség kényszere vitte rá az egyéneket arra, hogy a Fidesz támogatójává váljon.

Érdemes megemlíteni Sándor Mária fekete ruhás nővér esetét. Miután kilépett szakmája köréből és politikai szerepet kezdett vállalni, egyből megváltozott minden körülötte. Elsőként elvesz-tette a munkáját, majd ezt követően nem talált máshol olyan lehetőséget, ahol alkalmazták volna, holott közismert volt a nővér-hiány. Itt most az a figyelemre méltó, hogy bár minden szakmai vezetőnek, aki munkaadóként eljárhatott volna a nővér felvételében, adott volt a hatásköre az alkalmazására, mégis önként, minden külső befolyásolástól mentesen döntött úgy, hogy mint „problémás” személyt nem alkalmazza. Tehát az a lelki motiváció, ami az egyes munkavállalókban működött, és ami miatt inkább behódoltak a Fidesznek, az most a munkaadóknál is működésbe lépett. Magyarán: a hatalomtól való félelem, ami most a munkahely féltésében realizálódott, szétterjedt az egész országban, már általánossá és alapvetően meghatározóvá válhatott a pártpolitikai preferenciák alakulásában is.

A sok egyéb tényező közül még egyet szeretnék kiemelni: a jogrend saját politikai célokra történő átalakítását. Ez nem csupán abban mutatkozott meg, hogy magát az alkotmányt a saját politikai identitásukra, a nemzeti keresztény kurzus eszméjére szabták, hanem az egyes konkrét sarkalatos törvények esetén szintén megmutatkozott a politikai haszonszerzés célja. Amint azt tudjuk, 2010 után a Fidesz számára olyan lehetőség alakult ki, hogy saját maguk dolgozhatták ki az új alkotmányt. A kétharmados parlamenti többség, továbbá a Fidesz tömegpárt jellege és az ellenzék széttagoltsága nyilvánvalóan kedvezett az egyfordulós választási rendszernek. Ezért nem haboztak ennek sarkalatos törvénybe foglalásával, amit már a következő választás során sikerrel hasznosíthattak, hiszen a csekélyebb támogatottságuk ellenére ismét kétharmaddal tudtak győzni. Az egyfordulós választási rendszer hibáit pedig még akkor sem korrigálták, amikor éppen ebből következően háromszor is vesztettek az időközi országgyűlési képviselő választáson. Fontos hangsúlyozni azt, hogy itt sem történt semmilyen törvénytelenség, csak éppen Orbán Viktor látta meg azt a lehetőséget, hogy az egyfordulós választási rendszerrel hosszú időre bebetonozhatják a hatalmukat. Tehát ez is egy olyan hatalomtechnikai húzás volt, ami Orbán tehetségét bizonyította.


Mindezekre pedig ráadásként rakódott a kitűnő kommunikációjuk, amellyel a lélektanilag megdolgozott választók egy részét sikerült maguk mellé láncolni. Itt is sok példát lehetne mondani, de elég csupán a menekültválsággal kapcsolatos kommunikációjukra utalnom, amikor a menekültek iránti ellenszenvet próbálták kialakítani. Az egyénekben természetes vágy él arra nézve, hogy a saját kis vagyonukat megvédjék, azt senki se tudja elvenni tőlük. Maga az a tény, hogy ilyenre a menekültválság idején sokkal nagyobb lehetőség adódhatott, indíthatta arra a választókat, hogy a Fidesz mellé álljanak, hiszen éppen ez a párt volt az, amelyik megvédte őket a menekültek lopásaitól, a jogrend felrúgásától, a káosz kialakulásától. Az a lélektani motívum, hogy az egyének rendezett, jogilag jól működő, konszolidált társadalomban éljenek, minden más szempontot felülírhatott, még a politikaikat is, ami egyértelműen a Fidesz, mint a társadalmi rend fenn-tartója felé terelte a választókat. S ehhez szintén kitűnően csatlakozhatott az ún. „sorosozás”, hiszen fel tudtak mutatni egy olyan elő mumust, aki szerintük hazánk jogrendjét kívánta fellazítani és megsemmisíteni.

Így kapcsolódhatnak össze azok lélektani elemek, aminek közös eredője az lehet, hogy Orbán Viktorra sokan úgy tekintenek, mint aki maga Zeusz, az istenek királya. Ebben a vízióban egyaránt benne van egyrészt a tőle való félelem, másrészt az iránta való tisztelet is, s e kettő közül többségében inkább a félelem dominál. Jó ez, vagy rossz? Mindegy, mert hatalomtechnikai szempontból eddig kiválóan működött.

2017. 05. 03.