Demokrácia vagy diktatúra?

– Sok mindent elnézek embereimnek – mondta gyakran Hitler ebéd közben. – Csináljatok, amit akartok, csak ne csípjenek rajta.- Hitler határozottan ösztökélte embereit a konc után való hajszára. Ezeknek különben sem kellett kétszer mondani. Ez idő tájt hallottam az ‘intézményes korrupció’-ról. Nyilvánvalóan nemcsak eltűrték, hanem előzetesen el is határozták ezt a korrupciót.” (Hermann Rauschning: Hitler bizalmasa voltam.)

Óriási vitát gerjesztettem a legutóbbi cikksorozatommal, aminek én persze nagyon örültem. Csakhogy mivel maga a cikksorozat terjedelme kötött és az olvasók befogadóképessége adott volt, ezért sok olyan kérdést kellett kissé leegyszerűsítve leírni, illetve figyelmen kívül hagyni, amit a vita közben többen felvetettek. Az egyik ilyen probléma az, hogy, aki nem demokrata, az lehet-e diktátor. Ezt, más hozzá kapcsolódó problémával együtt így fogalmazta meg egy hozzászóló. „Én ezt teljesen máshonnan közelíteném meg. A kérdés az, hogy aki nem demokrata, az diktátor-e? Mert ha nem demokrata, akkor miért akarja a hatalmat? Pénzért? Erre nem könnyű válaszolni. De az tény, hogy Orbán nem demokrata. Hogy miért nem? Azért mert nem vonatkozik rá semmilyen politikai felelősség. Hatalmon marad, ha esik ha fúj, ha veszít, ha győz! Mutass az európai politikában egy olyan demokrata politikust, aki 25!! éve vezet egy néppártot úgy, hogy közben 3 választást veszített el! Mutass egy olyan politikust, aki két egymást követően elveszített választás után a helyén maradt! Nem kell két példa, egy bőven elég. Mutass olyat, aki megbukik a választáson és a következőn megint ő indul úgy, hogy közben nincs háború és az ellenzék nem egy olajfa szerű izé, ami nyilvánvalóan két hét múlva megbukik. (az olaszoknál voltak ilyenek) Akire nem vonatkozik semmilyen politikai felelősség, annak saját pártja van. Akinek saját pártja van, az nem demokrata. De hogy diktátor-e? Az már nehéz kérdés.”

Itt most több kérdésre kell választ adnunk. Kezdjük azzal, hogy aki nem demokrata, az lehet-e diktátor? Más szavakkal: akiről azt tételezzük fel, hogy nem demokrata, az egyúttal azt is jelenti, hogy diktátor? Nézzük most ismét azt az ábrát, amelyet többször láthattunk:

                  I→→→→→→→→I→→→I→→→→→→→→I

                 pt                            pdi         pde                             pk

Az elméletem szerint a pde értékének annyit kell változnia, hogy az kiadja a (pde – pdi) = x diszkrét értéket ahhoz, hogy egy politikai rendszerről azt állítsuk, hogy az diktatúra és a vezetője diktátor. De mivel korábban azt is megjegyeztem, hogy ezt a diszkrét értéket ab ovo kizárólag szubjektíve ítélhetjük meg, ezért ténylegesen azt is csupán szubjektíve állíthatjuk, hogy a politikai rendszer vezetője diktátor. Magyarán: a demokrácia fogalmával nem ellentétes fogalom a diktatúra fogalma, illetve a demokrata fogalmával nem ellentétes fogalom a diktátor, akiről azt állítjuk, hogy nem demokrata, az még nem jelentheti azt, hogy diktátor. Ennyit erről a problémáról.

A következő kérdés az, hogy egy politikai vezető miért akarja a hatalmat? Ha erre elméleti szempontból helyes választ akarunk adni, akkor azt kellene mondanunk, hogy azért, hogy a politikai céljait megvalósítsa. De ha a magyar valóságot nézzük, akkor ezt nem tekinthetjük kielégítő válasznak, hiszen minden politikai párt a hatalom megszerzésével párhuzamosan olyan lehetőségekhez jut, ami feljogosítja bizonyos információkhoz és pénzforrásokhoz való hozzáférést. Ez pedig alkalmas lehet arra, hogy az „intézményes korrupció” teret nyerjen. Ez azonban ismét egy olyan lehetőség, amit minden politikai párt ilyen-olyan mértékben kihasznált részben a saját emberei pénzsóvárságának kielégítésére, részben újabb támogatók megszerzésére és az ellenzékhez tartozó hangadók szájának betömésére. Ezt mindenki ismeri és beleszámítja abba a történésbe, amikor egy politikai párt hatalomra jut. Itt persze nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a korrupció mértéke milyen.

De ez nem jelenti azt, hogy összefüggésben állna a politikai rendszer mibenlétével, azaz a „maffiaállam” létrejötte (ahogyan Magyar Bálint jellemezte) nem azt jelenti, hogy az egyúttal diktatúrába csap át. A „maffiaállam” nem egy politikai rendszer főtípus, nem is egy modellje annak. Tehát ha valaki azt állítja, hogy a Fidesz intézményes korrupciója már diktatúra, akkor óriási tévedésben van. Egy politikai rendszer főtípus nem azért válik liberális demokráciává, mert egy új politikai hatalom megszüntetné a korrupciót, ahogyan azt szuggerálják az ellenzéki politikusok, hanem egészen más okok miatt. Egy politikai rendszer akkor liberális demokrácia, ha a hatalommegosztás elve és a népszuverenitás elve abban érvényre jut. Ez pedig létrejöhet az intézményes korrupció mellett és egy „tisztakezű” hatalom regnálása során is. Én azt állítom, hogy bár az orbáni modell kétségtelenül velejéig korrupt rendszer, mégis megfelel, még megfelel a liberális demokrácia politikai rendszer mai normatív követelményeinek.

Nem véletlenül idéztem fentebb Hermann Rauschning művéből. A fenti idézet így folytatódik: Akadtak, akik azt remélték, hogy a nácizmus belepusztul ebbe. Hitler azonban jól tudta, hogy kénytelen koncot vetni az éhenkórászoknak s az állati kegyetlenségen kívül más ösztönöket is ki kell elégítenie.” Mindebből világosan lehet látni azt, hogy a nácik voltak a világ egyik legnagyobb tolvajai, hiszen az egész európai kontinenst lerabolták. Azt is lehetett látni, hogy Hitler rendelkezett annyi politikai érzékkel, hogy az „éhenkórászoknak” is lökött valamit azért, hogy befogja a szájukat. Ebben csakugyan hasonlíthat a náci rendszerhez a mai orbáni modell. Ám mindezek ellenére a nácik politikai rendszere diktatúra is volt, és egy politikai filozófus számára, mint amilyennek én is gondolom magamat, ez az igazán fontos. Azért volt diktatúra, mert az akkori európai liberális demokrácia modellek normativitásának nem felelt meg. Az orbáni modell pedig azért liberális demokrácia, mert, amint jeleztem, az még megfelel a mai európai liberális demokráciák normativitásának. S még egy fontos dolog: nem legyen kétségünk afelől sem, hogy egy remélt kormányváltás után az új hatalom éppolyan korrupt lesz, mint a mai Fidesz, illetve korábban a náci banda volt. S ebben az esetben azt kellene mondanunk, hogy diktatúrát vezettek be? Nem, szó sem lehet erről, csupán a liberális demokráciának egy másik modelljét működtetik.

A hozzászóló következő problémáját nem tudom értelmezni. Miért jelent számára gondot az, hogy valaki, aki a politikai hivatást választotta, többször veszít választást, majd később visszatérve nyer, akár többször is, méghozzá kétharmaddal. A választás és a választhatóság joga, ami a liberális demokráciák egyik fontos intézménye, ezt lehetővé teszi. Ez egyáltalán nem hozható összefüggésbe sem a demokrácia, vagy a diktatúra problémájával. Az pedig egyszerűen nem igaz, hogy nincs semmilyen felelőssége, és bármit megtehet, akkor is hatalmon maradhat. Minden politikai vezetőnek van egyrészt politikai, másrészt büntetőjogi, harmadrészt erkölcsi felelőssége, ami feltételezi az ezzel járó kötelezettségeit. Ha a politikai kötelezettségének nem tesz eleget, akkor leváltják. Ez történt 2010-ben a balliberális kormánnyal. A mai egyfordulós választási rendszer ezt lehetővé teszi. Ha a politikus a büntetőjogi kötelezettségének nem tesz eleget, akkor a mai független bíróság fogja elítélni. Ezt láthatjuk most a Fideszes Mengyi Roland esetében is. Ha az erkölcsi kötelezettségét nem teljesíti, akkor bizalomvesztést kénytelen elviselni, neki és a pártjának a legitimitása jelentősen csökkenni fog. Ez volt az oka a balliberális oldal 2010-es és 2014-es vereségének is, amikor a Fidesz kétharmaddal tudott nyerni. Tehát igenis komoly felelőssége van minden politikai szereplőnek. S ez, az előzőekhez hasonlóan távolról sem hozható összefüggésbe a demokrácia, és a diktatúra problémájával.

2017. 09. 20