Hajléktalan életmód

….a hajléktalan életmód száműzhető, de legalábbis radikálisan csökkenthető lenne azzal, ha ezen a téren hatékonyabban működne a közigazgatás.

Megint volt egy vitám Paragrafus nicknevű társunkkal, de most a hajléktalanokkal kapcsolatban. Ismeretes, hogy a kormány korábban módosította a szabálysértési törvényt, aminek nyomán egyes törvényi helyek október 15-től léptek hatályba. Ennek megfelelően, ha a hajléktalanok bizonyos hivatalos személyek felszólítása ellenére az életvitelszerű tartózkodásnak a helyszínét nem hagyja el, szabálysértést követ el.” A törvény szerint: „életvitelszerű tartózkodásnak tekinthető minden olyan magatartás, amely alapján megállapítható, hogy a közterületen való életvitelszerű tartózkodás a lakó- és tartózkodási hely, valamint egyéb szállásra való visszatérés szándéka nélkül, a közterületen való huzamos tartózkodás érdekében valósul meg, és a közterületen való tartózkodás körülményeiből, vagy a magatartásból arra lehet következtetni, hogy a jellemzően lakóhelyül szolgáló közterületen végzett tevékenységet – így különösen alvás, tisztálkodás, étkezés, öltözködés, állattartás – az elkövető a közterületen rövid időnként visszatérően és rendszeresen végzi.” Aki pedig tovább folytatja a hajléktalan életmódját „szabálysértés miatt az e törvényben foglalt feltételek fennállása esetén közérdekű munka szabható ki. Ha az elkövető a közérdekű munka elvégzését nem vállalja, elzárás szabható ki.”

Tehát a jogszabály világosan fogalmaz: vagy befejezik a hajléktalan életmódot, vagy pedig közmunkára kötelezik, rosszabb esetben pedig börtönbe zárhatják. A liberálisoknál éppen ez utóbbi verte ki a biztosítékot, akik szerint a „hajléktalan életmód” egyéni szabadságjog, amit nem lehet korlátozni. Paragrafus így írt erről:”Ezen a héten kezdődött el a hajléktalanok államhatalmi szintű üldözése. És eddig már három hajléktalant állítottak bíróság elé pusztán azért, mert hajléktalan. A rendőrség mind a három esetben megbilincselte a hajléktalant, az intézkedés keretében és folyamatában.”

Még mielőtt rátérnék az idézetek elemzésére, egy dolgot feltétlenül exponálnom kell. Az a tény, hogy még mindig sok hajléktalan él az utcán, mindenképpen jellemzi a hazai viszonyokat. Az biztos, és elfogadható, hogy léteztek és ma is léteznek hajléktalanok, így volt ez korábban minden politikai rendszerben. Az igazi kérdés inkább az, hogy 1. ezek száma mennyi és 2. milyen mértékben csökkenthetők a hajléktalanok száma úgy, hogy az ne menjen a társadalmi, gazdasági fejlődés rovására. Azt gondolom, hogy Magyarország más Uniós országokhoz képest meglehet a legkevesebbet tette a hajléktalanok számának csökkentése érdekében. Annál többet tett azonban a stadionok építése érdekében, ami számomra megbocsájthatatlan bűne ennek az orbáni politikai rendszer modellnek. Csak ma látjuk igazán azt, hogy a stadionok építésének nem volt különösebb hatása a hazai labdarúgás fejlődésére, ezzel szemben a hajléktalanok száma nemhogy csökkent volna, hanem egyre növekedett. Sokszor leírtam, de most is ezt állítom: csupán politikai döntés kérdése az, hogy az adóforintokat mire költi el a kormány. Sokkal több helyre lehetett volna ezeket elkölteni, mint a labdarúgásra, és ez a tény most még inkább igazolódott a hajléktalanok problémája kapcsán. Tehát ha igazán lehetne bírálni az orbáni rendszert, akkor ebben a tekintetben mindenképpen.

De térjünk vissza Paragrafus kommentjére. Szerinte ugyanis eddig már három hajléktalant állítottak a bíróság elé, mert hajléktalan. Azt természetesen Paragrafus is tudja, hogy nem a hajléktalansága miatt állították őket a bíróság elé, hanem azért, mert nem tartották be a hatályos törvényt. A hajléktalanság nyilván nem bűn, legfeljebb egy nem kívánatos állapot, ami miatt senkit sem lehet a bíróság elé állítani. Ezt követően azonban most az a nagy kérdés, hogy van-e joga a hatalomnak olyan törvényt hozni, ami szabályozza a hajléktalanok viselkedését. Természetesen igen, van joga erre, hiszen a nemrégiben lefolytatott választáson erre újból felhatalmazást kapott. Nyilván az ellenzéknek nem tetszik ez a törvény, ahogyan egyetlen más törvény sem tettszett korábban sem, de tudomásul kell vennie azt, hogy a kormány így szabályozza a hajléktalanok magatartását, és nem kell hajánál fogva előrángatott jogi problémákat felhozni ellene. Ez utóbbival ugyan szépen eljátszogathat, de a lényegen úgysem fog változtatni: a törvény megmarad és ennek megfelelően fognak cselekedni az illetékes hatóságok is. Ez volt a hajléktalan kérdés jogi vonatkozása.

A morális társadalmi vonatkozása már több figyelmet érdemel. Ennek lényege az, hogy a hatalomnak morálisan van-e joga arra, hogy a hajléktalanokkal szemben úgy járjon el, mint azt fentebb láttuk? Ezzel kapcsolatban tekintetbe kell vennünk azt, hogy a hajléktalan ügy kapcsán most is a liberális és a konzervatív eszme összecsapásáról van szó. A liberálisok eszmei alapvetésüknek megfelelően az egyéni szabadságjogokat hangsúlyozzák. Eszerint minden embernek joga van úgy leélnie az életét, ahogyan azt a lehetőségei megengedik, illetve ahogyan azt jónak látja. Ebbe az állam nem szólhat bele. Ennek az álláspontnak van létjogosultsága, de figyelmen kívül hagyja azt, hogy minden ember egy társadalom aktív tagja, és mint ilyen, minden cselekményével részt vesz annak működtetésében. Részt vesz például azáltal, hogy a főváros aluljáróiban, vagy a vonat pályaudvarokban húzzák meg magukat, ami egyúttal meglehetősen sok problémát generál. Részt vesz azáltal, hogy betegség esetén, ami a hajléktalan életmód következtében fokozottan jelentkezhet, a hazai egészségügyet terheli le. Részt vesz azáltal, hogy télen a kemény hidegben megfagyhatnak, ami a keresztény humanizmussal nem egyeztethető össze. Részt vesz még további tekintetben is, amiről most nem szóltam, tehát egy individuális problémaként kezelni a hajléktalanok kérdését mindenképpen hibás elképzelés.

Az előbbivel szemben a konzervatív eszmeiség a közösségi szabadságjogokat preferálja, aminek szintén van létjogosultsága. Az ugyanis a közösség céljait szolgálja, ha a hajléktalanokat nem engedjük az utcán élni, hanem igyekszünk olyan szállókba csalogatni, amelyik alkalmas arra, hogy normálisan leélhessék az életüket. Sőt, lehetőleg olyan munka- vagy elfoglaltsági alkalmat kell számukra biztosítani, aminek kapcsán újból lehet életcéljuk, ami további munkára motiválhatná őket. Magyarán kellő feltételek biztosítása mellett szinte minden hajléktalan bevonható lehetne a társadalmi munkamegosztásba, és nem kóborolnának sokan céltalanul az egyik kocsmából a másikba. De ehhez sok pénzre lett volna szükség már korábban is, és nem arra várni, hogy a probléma magától megoldódik. Ebben egyébként a korábbi kormányok is ludasak, tehát az ellenzéknek nincs oka kizárólag az Orbán-kormányt hibáztatnia. Abban mindenképpen bűnös az utóbbi, hogy eltékozolt sok-sok milliárd forintot a stadionokra és sok olyan dologra (például az olimpiai pályázatra), beruházásra, aminek semmi hasznát sem látjuk. Ebből a sok pénzből lehetett volna olyan szállókat építeni is, ahol az öregek otthonához hasonlóan egyedi lakosztályokat hoztak volna létre, ami eleve kiküszöbölheti azt, hogy a hajléktalanokat meglopják és egy elfogadható életmódot biztosíthatott volna számukra. Ezzel pedig azt a kifogást is kivédhették volna, amit általában és elsőként mondanak a hajléktalan szállókkal kapcsolatban.

Ám a legfontosabb érv a hajléktalanok problémájának akár erőszakos megoldására a keresztény humanitás végigvitele. A mai hatalom kereszténynek vallja magát, a keresztény humanizmust kívánja megvalósítani. Ezzel pedig nem férhet össze az a jelenség, hogy honfitársainkat magára hagyjuk a problémáikkal kapcsolatban. Azonban ez sokkal többet jelent annál, minthogy a hajléktalanok problémáját megoldjuk. Ugyanis a hajléktalan életmódra történő kényszerű váltás már Például annak, hogy egy család elveszti a lakását, vagy egy ember magára marad és az utcára kényszerül. A hajléktalanság megszüntetésének első lépcsőfoka tehát ezeknek a problémáknak az időbeli érzékelése kell legyen, és ekkor kell közbelépni az államnak és segítőkezet nyújtani nekik. Ha ugyanis ekkor mutatunk követhető életcélt a rászorulóknak, már eleve megelőzzük az utcára kerülésüket. Magyarán: a hajléktalan életmód száműzhető, de legalábbis radikálisan csökkenthető lenne azzal, ha ezen a téren hatékonyabban működne a közigazgatás. De ehhez is pénzre, sok pénzre van szükség.

Debrecen, 2018. 10. 24.

 

 

Kedves Olvasók!

A fejlett nyugati országok honlapjain találkozhatunk a „Subscribe” felhívással, ami azt jelenti, hogy a regisztráció és bizonyos pénzösszeg kifizetése után lehet olvasni a honlap írásait. Ilyen megoldásokkal ma még hazánkban nemigen találkozhatunk, aminek sok oka van. Főleg az, hogy nem szoktunk még hozzá ahhoz, hogy bizony egy honlap működtetésének vannak komoly költségei is, amit valamiből fedezni kell. A „feliratkozás” éppen ezt a célt szolgálja. Jómagam nem kívánok egyelőre ezzel a módszerrel élni, de meg kell adnom azt a lehetőséget is, hogy aki a honlapom fenntartásának költségeihez hozzá akar járulni, akkor azt megtegye. Ezért az alábbiakban megadom azt folyószámla számomat, ahová befizethetnek annyi pénzt, amennyit szeretnének a honlapom további működtetésének segítése érdekében. Erre pedig feltétlenül szükségem lenne, ha hosszabb távon üzemeltetni és fejleszteni akarom a honlapomat. Lehet ez a pénz akár néhány száz forint, vagy annál több is, a lényeg az, hogy ezzel nem csupán anyagilag, hanem erkölcsileg is támogatni fognak egy olyan honlap fennmaradását, amelyik megtartja a függetlenségét és egy sajátos színfoltja akar lenni a hazai internetes világnak.

Tehát a folyószámla számom az alábbi:

Székely Szabolcs,

Erste Bank Hungary:

11600006-00000000-63980354